Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 3. (Buda, 1829) - 10.413c
100 Krisztusi bölcseségnek, Istennel való hasonlatos- ságnak mind az érzésben, mind a* maga viseletben, *s a* szív* csendes vallásosságának. — Ezen jószágodtól nem foszt-meg az életnek semmi szélvésze; ez nem enyészik - el az ifjúság* virágával; ez az Isten* országa, a* mellyben csak megneme- siilt lelkek laknak és ragyognak, a* mellyben egyedül az Isten uralkodik és igazgat, és a* lelkek* boldogsága változhatatlanúl mosolyog. Ezt keressétek ! Mát. 6, 33. — A* világi méltóságok és a* földi jók még csak nem is segéd-eszközök ezen legfőbb jónak elérésére, hanem a* bölcsnek, az Isteni embernek kezeiben csak hasznos és jóltévo szándékok* előmozdítására való eszközök. így az Istennek egész teremtetsége csak az Örökkévalónak eszköze az ö tőle teremtetett lelkeknek boldogi- tásokra. Melly elragadó, világon, poron és síron felül- emelo gondolat! — Itt valóság van, nem külső szín és csalódás! Hogy gyötörheti magát többé az ember, mihelyt eggyszer ezt a* jót megismeri, hiú, haszontalan árnyék miatt, melly, alig hogy hozzányúlt, már eltűnik? álaszd- el a* külső szint a* valóságtól, midőn az élet* becsét megítéled, és azt, a* mire magadat e* világon rendelteteknek lenni véled. Ah, melly távol él a* Krisztus’világától na- • gy°bb részek azoknak, a* kik magokat Krisztus* tanitványinak nevezik! Belépnek azok a* világra, felneveltetnek valamelly hivatalra, kiválasztják hivatalokat, *s munkálkodnak abban; egyedül ezen hivatalért élnek ők, csak azon nyereségből, *s csak azon nyereségért élnek, mellyet abból vesznek; alig gondolnak valamit egyebet; örülnek, ha abban boldogulnak; megvénhesznek; nem élhetnek többé azzal, a* mit fáradságosan szerzettek; Örököseikre hagyják azt, *s kiadják lelkeket. A* külső szín es valóság.
