Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 3. (Buda, 1829) - 10.413c
101 Ez a3 legtöbb emberek3 története. Felcserélik ok a3 külső fényt a3 valósággal, a3 mulandót az örökkévalóval. A3 földiekért élnek, mintba soha sem halnának-meg, és úgy halnak-meg, mintha soha felnem támadnának. Ha pedig az ember itt e3 földön nem egyéb czélra van, hanem eggy ötven vagy hatvan esztendei j gyötrelemmel teljes, múló álomért, —- olly jókért, mellyek nem az övéi és nem állandók, — olly örömökért, mellyek hamarább eltűnnek, mint el érkeznek: valóban eggy illy életért nem volna méltó születni, és millióm halandóknak jobb volt vólna, ha soha sem lettek vólna. De nem éppen ez a3 múlandó, ez az elenyésző serkenti-é az élet3 órájiban, leghathatósabban a3 mi lelkünket a3 valóra és állandóra ? Az Istentől teremtetett ember, lélek, és Örökké való az Istennek örök teremtetsé- gében; itt keli neki a3 boldogság és Ínség, világosság és árnyék közt a3 maga tökéletességére kifejtozni. Nem a3 kivülötte lévő porért, hanem az Ö örök leikéért kell neki élnie. O a3 maga természeténél fogva nem a3 testi, hanem a3 lelki világhoz tartozik. Éhez vezérli fel Ötét az Isten3 keze, ehez hivja ötét a3 Krisztus3 szózatja. — Miért nem halljuk mi e3 drága Pásztor3 szavát ? Hallom én, oh Jézus , mennyei Tanító , a3 Te szózatodat! Látom, oh Lelkek5 Atyja, a3 Te szereteted3 intését! *— Fel, feL a3 tökéletességre, a3 magam3 dicsőitésére vonsz Te engemet! — Nem akarom azért a3 földiekhez láuczolni magamat. A3 mennyiben testemmel itt — e3 földön a3 világhoz tartozom, azé vagyok, annak élek — de lelkem felfele igyekezik Te hozzád, a3 Te dicső Leikeidhez, — olly örökké valóságé Ö, a3melly reá nézve már most elkezdődött, — olly örökké valóságé, a3 mellynek a3 halál után lejendo élet csak folytatása ; olly örökké valóságé, a3 hol a3 Legneyf külső szín és valóság.
