Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 3. (Buda, 1829) - 10.413c
7 2 lenni? —• Dicsérjük-é a3 jószágos embert, hogy o nem tolvaj, 3s nem ragadozó? az erőtlen öreget, hogy Ö nem elcsábítója az ártatlanságnak, 3s a* félénket, bogy Ö nem verekedő és veszekedő? — Ki léphet vidám szívvel az Isten eleibe, Js ki dicsekedhetik az ö jó tetszésével, aJ ki csak ennyit tud mondani: én nem csaltam, nem árultam; én nem vagyok részeges, sem rágalmazó ? — — Vallyon cselekedetek-é az olly tettek, a3 mellye- ket el nem követtünk ? 3S kívánhatunk-é aratást olly vetésből, a3 melly el nem vettetett? Bizony mondom, ne tévelyegjetek, az Isten meg nem csúfbltathatik! koránt sem olly hivatalt vettünk mi, hogy minél kevesebb gonoszt, hanem hogy minél több jót tegyünk. A3 melly szolga tudta az ö Urának akaratját, és magát ahoz nem készítette, és annak akaratja szerént nem cselekedett., sokkal biiutettettik-meg! azt mondja a3 Krisztus. Luk. 12, 47* Már az is vétek, ha valamelly virtust, mellynek véghez vitelére alkalmatosságunk volt, elmulattuk. Mert a5 ki tudna jót cselekedni , és nem cseleke szi, az oily an ember bűnös. Jak. 4> 17. Nagyobb részént a^ halandók tsak az öházokat, kényeiket, gyönyörűségeiket illető földi hasznaikról gondolkozván, az érzésnek középszerűségében éldegélnek. Senki sem szólhatja - meg Őket, de tulajdon lelki isméretek sem dicsérheti. Sokkal tunyábbak és félénkebbek, hogy sem mint gonoszt tennének, de éppen ollyan restek és félénkek a3 jóra is. Azt vélik, hogy mindent végbezvittek, ha a3 szeretet valamelly munkáját végrehajtani segitnek, a3 mellyre magokat természeti hajlandóságtól, vagy unalomból, vagy azon kívánságból elhatározták, hogy az emberek . előtt valami tekintetet nyerhessenek. — Ah, ez nem virtus! — Bűnöseik Ők és megvetést érdemlő valóságok, mivel Aó jónak elmulasztása.
