Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 3. (Buda, 1829) - 10.413c
34 Az Isteni Gondviselés. dolog. Tudja Ő azt, hogy ő az Istenben él; 6 tőle, Ő benne éso általa vannak minden dolgok ; de az Istenben nincs halálJ Avagy a* mi estékünknek t a* mi jó állapotunknak elvesztése , a9 legnagyobb go- nosz-é a9 világon a3 keresztyénre, a9 Bölcsre nézve? — Nem! annak ez a9 legnagyobb gonosz, a3 ki csak egyedül ezeknek a3 földi jóknak élt. De mellyik Keresztyén, mellyik Bölcs él főképen azért, a9 mi neki csak ideig van adva, a5 mit Ö csakugyan soha meg nem tarthat, 9s a’ mi folyvást változik, és mellyik keresztyén fog oily igen rettegni a9 miatt , a9 mi eggyik halálos ágyról a* másikra ., eggyik örökösről a9 másikra általme- gyen? A9 ki abban, a9 mi por, a3 maga fo javát nem helyheztette, arra nézve annak elvesztése, a3 mi csupa por és az is marad, nem is a3 legnagyobb gonosz. Némelly embernek el kell először szegényedni, hogy a9 maga fentebb nemű boldogságáról, azon boldogságról, hogy Ö ember, 9s hogy Ö Isteni és felségesebb czélokra van rendeltetve, gondolkozni tudjon. Gyakran pedig csak valami eggy szempillan- tatig tartó kicsinyhitüség az, a9 mi az örökké tartó és mindeneken uralkodó gondviselésben való bizodalmunkat megtántoritja. — Megemlékezvén a3 mi csekély voltunkról, de elfelejtkezvén az Istennek véghetetlen tökéletes vóltáról, elcsügged némelly emb.er, és igy szóll magában: Az Isten igen felséges valóság : hogy gondolhatna O az én csekély bajaimmal és óhajtásimmal, vagy akár- melly eggyes csekély teremtménynek javával és nyomorúságával! Micsoda? holott pedig te az Istennek teremtése vagy ? — annak a9 mindenható Istennek, a9 ki a3 legfőbb Valóság, 9s a9 ki az egész véghetetlen világot megfoghatatlan tökéletességben rendeli el és igazgatja ? —* Hova viszen tégedet a9 te kicsiny hitúség ed ?
