Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 3. (Buda, 1829) - 10.413c

slz Isteni Gondviselés.

29

midőn semmire többé bizonyossággal számot nem tarthatunk; a3 midőn olly váratlan történetek jönnek -öszve, a3 mellyek minden gyámolunktól megfosztanak. Az illy kedvetlen érákban úgy tetszik minekünk, mintha magányosan volnánk a3 világban , mintha nem volna Isten reánk nézve, mintha minden boldogságunkal és boldogtalanságun- kal eggy vak történetre volnánk hagyva, a3melly ezt felemeli, amazt pedig minden czél nélkül megbuktatja. A3 mi hitünk eggy mindent vezérlő, 3s bölcsen elrendelő gondviselés felöl csak úgy rémlik előttünk, mint az értelemnek csupa ámitó eszköze, mint eggy magunktól feltalált nyugtató eszköz a3 mi fájdalmaink ellen.

De ha önnön magunkat igazi megfontolással megvisgáljuk, — csak hamar megismérjük, hogy nem a3 gondviselés szűnt meg vigyázni és cselekedni, nem az Istenség hagyta-el a3 világot; hanem meg fogjuk ismérni azon okokat, hogy honnan származott tulajdonképen a3 mi gondviselésben való bizodalmunknak fogyatkozása, és a3 mi tántorgó hitünk3 gyengesége.

Rendesen — ugyan ki tagadhatná ezt ? — csak az o szer encse'tlense'geknek közepette gondolkoznak az emberek d* segítő gondviselésről. Vala- mig ok csendes, szerencséskörnyűlállásokban megelégedve éltek, ritkán, vagy soha sem jutott eszekbe hogy ugyan csak elevenen gondolkozzanak az Istennek rendeléseiről azoknak történeteikre nézve , a" kiket Ö életre hivott. így a3 beteg csak a3 fájdalmak3 nyoszolyáján néz-vissza az Ö egéssé- ges napjainak boldogságára. Mig egésséges vólt, fel se vette a3 betegségről való gondolatot, és élt minden mérték nélkül a3 maga gyönyörűségeivel, mig azok néki méreggé nemváltak. — Csak mikor a3 nyomorúság minden óldalról reá tódúl az elbukó emberre, csak akkor veti tekintetét