Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 3. (Buda, 1829) - 10.413c

50

Az Isteni Gondviselés.

az ég felé, 3s ezt kérdi szenvedései között: U- gyan vigyáz-é az Isteni Gondviselés én ream? — De éppen ebben a3 szorongató helyheztetésben, ebben az aggódó lelki állapotban legkevesebbé alkalmatos Ö arra, hogy magát az Isteni gondviselésnek bölcs és szakadatlan vezérléséről ugyan csak elevenen meggyőzhesse. Sokkal inkább le van más dolgoktól az Ö szíve nyomattatva, hogy sem mint csendes és tartós visgálódásoknak ereszthetné magát. Csak arról gondolkozik, a3mitől fél, csak azt érzi, a3 mi gyötri ötét; és mivel az Ö ostro- moltatott szíve nem nyerhet eggyszerre való meggyőződést az Istennek bölcs igazgatásáról, mivel az nem teheti magának azonnal jelenvalókká mind azokat a3 környüJállásokat, a3 mellyek Ötét az előtt az Isteni végezéseknek felséges bÖlcseségérÖl meggyőzhették volna j zavarodásba és kételkedésbe esik. Csak a

3 közel lévő sullyos szempillantást látja, nem az egész életnek egybe függését ésfolya- matját. Kiszakasztja azon eggyes történetet, melly azt homályba borítja, sok más millióm esetek3 csudálatos lánczából. 3S így annakutána nem csuda , ha ez a3 gyenge, 3s az Isten3 igazgatásának visgá- lásában gyakorlatlan elme az eggyest egésznek, a3 mellék - dolgot fő dolognak tekinti — ha az magát és mindent a3 vak és hóit történet3 játékának tart.

Ha mi a3 mi csendes napjainkban, a3 midőn lelkünk a3 fentebb nemű elmélkedésekre alkalma- tosabb volt , szorgalmatosabban visgálódtunk vólna az örök világ - igazgatónak az emberek3 életében és sorsában való homályos kormánya u- tán: úgy szívünknek olly gyakorlást és erőt szerzettünk vólna, a3 mellyet a3 legnagyobb szerencsétlenség is meg nem rendíthetett vólna. — Ha némelly magányos órában a3 mi tulajdon életünk3 folyásának különös, víg és szomorú tör-