Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 3. (Buda, 1829) - 10.413c

26

in.

Az Isteni Gondviselés.

Zsolt. 37, 5.

Hiszem,, hogy az Isten nem hagy-el engem ,

Ha bár minden reményim eltűnnek ,

’S legszebb örömim búcsút vesznek tőlem:

Nem csüggedek ;

Járjak bár gyakran homályos ösvényen ,

’S éltem’ éjjében fényt ne szemléljek,

Az Isteni Gondviselés vezérl kegyesen r ’S nem csüggedek í

Lehetnek: olly szempillantatok és órák, lehetnek: olly fájdalmas hetek, aJ inelljek minden bátorságunkat leverik, minden reményeinket kioltják. — Eggyesülhetnek nétnelly időkben ellenünk olly viszontagságok és szerencsétlen esetek, aJ meílyek legszentebb meggyőződéseinkben is megzavarnak bennünket, és még lelkűnknek az örök gondvi- selésben való hitét is megrendítik.

Borzadva látjuk gyakorta a5 gonoszságnak gvo- zedelmeit, és az igazságnak eltapodtatását; félre ismertetve, kigúnyoltatva, rágalmaztatvaj íildöz- tetve látjuk aJ becsületes keresztyént,, aJ ki aJ maga tiszteit híven telyesíti, aJ ki alázatossággal titokban sok jót szerez, mig valamelly magát bálványozó , ravasz vagy hatalmas gonosztévő minden szándékaiban szerencsével elötnegyen ; — s ezt kérdjük kételkedve magunktól: Micsoda ? hát nem vigyáz-é aJ csillagok felett a3 gondviselés' szeme ?

Ah, hány kegyes, csendes, Js hajdan boldog háznép lett aJ hadnak áldozatjává! — Mit vétett