Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 3. (Buda, 1829) - 10.413c

Az Isteni Gondviselés.

27

az, hogy az ö lakhelyének , a* minden házi virtusok5 ezen hazájának, a* lángok3 prédájává kellett lennie? — Mit vétett a3 leverettetett atya, hogy az Ő egész értékétől 3s jó állapotától kevés órák alatt meg kellett fosztatnia, a3 mellyen Ó olly állhatatosan , olly fáradságosan dolgozott egész életében? Azok a3 gondokkal teljes éjjek, azok a3 fáradsággal teljes napok, azok az ezer izzadtság cseppek, mellyeket 6 a3 magáéinak javokért öntött, a3 bú és a3 hosszú élet3 reménye — mind ezek híjába voltak - é? Ugyan mit vétett az ártatlan csecsemőj a3 ki az Ö sziiléjinek eggyetlen örömök és szerelmek vala, hogy a3 hadi seregek3 préda - szom júzá- sa Ötét és az övéit a3 legmélyebb szegénység3 Ínséges állapotjába sújtotta; hogy ö jövendőben egész életén áltaJ kéntelen szegénységgel küszködni, és talám idővel a

3 midőn szüléji nem lesznek, mint eggy elvettetettnek, kunyhóról kunyhóra kell nekijárni, hogy a3 mások3 segítségéért esedezzék?-----Borzadunk, látván a3 szánakozásra méltó áldozatokat, és ezt kérdjük: A3 kegyetlen, vak sors játszik-é az emberek3 fijaival, vagy eggy felsőbb gondviselés vigyáz felettünk? *

Ama beteg gyermek halálos ágyánál eggy vigasz- talatlan anya térdepel. A3 kedves , a5 kit Ö fájdalmakkal szült, és gyengéded gondoskodással nevelt — eggy hervadó virágként fekszik Ö elölte , 3s az Ö legszebb örömei a3 világban azzal eggyütt hervadnak-el. Esedezve emeli Ő fel siró szemeit az égre, és sóhajtozva süllyeszti-le ismét a3 szenvedő angyalra. Megcsókolja annak halavány or- czáját; utólszor nyitja az fel szemeit, és édes ártatlansággal mosolyog még eggyszer a5 jó anyára; még eggyszer nyújtja kis kezét az anyai kéz felé, minteggy búcsúzás végett. Ah, olly kedvetlenül hagyja Ö el az anyai szívet! — De a3 szeretet a3 szeretettől ^ a3 szív a3 szívtől elszakasztatik. Ájúl-