Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 3. (Buda, 1829) - 10.413c

Az Isteni Név.

25

telet ellen, mellyel mi a3 mi életünk* Teremtojé- nek és lelkeink3 Megváltójának tartozunk. A3 második: az arra való állhatatos törekedés, hogy az Istennek nagyságát, hatalmát és irgalmát mind inkább tisztábban és jobban megismérhessük.

Mert a3 ki Tégedet helyesen megismert, oh kegyelmes, szeretettel teljes mennyei Atya! hogy tekinthet az fel hidegen Te hozzád, hogy imád- kozhatik figyelem nélkül Te hozzád ? A3 ki a3 Te nagyságodat és csudálatos hatalmadat a’ természet

5 munkájiban észrevette, vagy a3 maga élete3 folyásának viszontagságaiban tapasztalta: hogy gyalázhatja az meg, mint valami alávaló dolgot, és hogy veheti-fél hijában a3 Te szent nevedet?

Oh felséges Isten! a3 kinek nevére minden térdeknek meg kell hajolnioka3 ki előtt minden Angyalok imádva leborúlnak^ minden világok tisztelve megrendülnek: soha sem fertéztetem én meg magamat, azon tiszteletnek hiányosságából, mellyel az én szegény lelkem Tenéked tartozik. Még a3 tiszteletnek külső jeleiben is pontos leszek, mert hiszen azok az én belső érzéseimet hirdetik más embereknek, például szolgálnak másoknak , és viszontag megkettoztetik az én tulajdon áhitatosságomat.

Úgy vagyon, mennyei Atyám, szenteltessék meg a3 Te neved!