Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 3. (Buda, 1829) - 10.413c

Tgaz hogy vágynak nehéz órák, aJ mikor in­gadozik az én elszánásom, midőn minden feltámad ellenem; igaz, hogy nem tilthatom-meg könnyei­met, nem fojthatom - el kedvetlenségemet, midőn szeretetlenül és háládatlanúl bánnak velem még azok is, aJ kiken annyiszor és aJ legnagyobb sze­retettel segítettem. Gyakran szinte meg kellene magamon tévednem, és egész saját becsemen ké­tségbe esnem , midőn minden oldalról ellentmon­dást és sertést tapasztalok. De ez ne törje-meg bá­torságomat. Állhatatosan akarok maradni mind végig, és futásomat elvégezni. JS ha félreismér engemet aJ világ, Te, oh szíveket visgáló Isten! ismérsz engemet, és tudod, ha csalárd vagyok-é! Te vagy az én érzésimnek, fogadásimnak, 3s jám­bor szándékaimnak tanúbizonysága, valamint an­nak is, miképen kívánnám én aJ nélkül hogy aJ ma­gam hasznát vadásznám, mindenek felett az én ember-társimnak javokat munkálódni. Al mások’ elesméresének veszélyei. 233 XXI. A1 mások* ele smer és éneli v e s z e'ly eí. Jakab. 4, 11. 12. Az egész világ’ Birája ítél csak igazsággal: O kinek-kinek megadja Jutalmát valósággal. Az ítélést hát biz vast Hagyd ö rá, ’s ne Ítélj mást. írté Ily érzékeny fájdalom légyen másoktól elismér- tetni és magát az embereknek aJ legjobb szándé­kok mellett is gonoszul megitéltetve látni, azt

Next

/
Oldalképek
Tartalom