Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 3. (Buda, 1829) - 10.413c
190 sál: Atyámíijai , nem áilitom hogy én a3 czélt még elértem volna. Eggy dolog vagyon pedig : azokat 3 a3 mellyek hátain megett vágynak * elfelejtvén, azokra pedig igyekezvén, a3 mellyek elöl vágynak 3 a czél felé futok 3 az Istennek a’ Krisztus Jézusban való mennyei hivatalának jutalmának elvételére. Filipp. 5, iá. 14. Kicsoda mondhatná közzülünk önnön magáról, bár melly tökéletes vólna is már valójában: En már elértem czélomat! tökéletes vagyok! Az én szívem semmi földi dolog eránt való uralkodó szeretettel többé le nem lánczoltatik! —. Oh a3 ki ezt elmondhatná, nem többnek kellene-é annak lenni az embernél ? Azért is Őrizkedni kell itt azon gondolatoknak mértéken túl való üzések- tol , a3 mellyeket a3 világ megtagadásáról csinálnak magoknak az emberek. Míg még ezen halandó testben járunk; iríégvágynak annak a3 maga szükségéig mellyeket a3 Teremtő3 akaratja szerént ki kell elégíteni., ha önngyilkosok3 módjára nem akarunk bánni magunkal; az életnek utolsó szem- pillantásáig megkívánja a3 testi élet a3 természet3 örök törvényei szerént a3 maga szükségeinek ki elégittetését. A3 mi testből és vérből származó ösztöneink és hajlandóságaink, a3mennyiben azok az ólet3 fen tartására és a3 testi égésség3 megőrzésére czéloznak, éppen nem vétkesek, hanem tiszták és jók. De viszont a’ mérték felett való ingerlés vagy igen gyakori ki elégítés által igen könnyen uralkodóvá tesszük valamellyiket ezen hajlandóságok közzül; ebből ismét a3 szívnek indulatja, és azzal ismét mértékletlen ragaszkodás származik valamelly múlandó tár^vhoz. Következésképen az ember valamig él, szüntelen .hajlik a3 testiséghez , 3s meg ismét eltaszítja azt magától. Széllyel tépi Ö azt j a3 mi erősen leAz élei' becse az emberekre nézve.