Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 3. (Buda, 1829) - 10.413c

Az éleC becse az emberekre nézve.

191

lánczolja Ötét, és uj szövetségeket kot. Soha sem lessz ö egészen szabaddá, és még is az az ö szüntelen való iparkodása , hogy a3 testiség3 befolyásától szabaddá lehessen. Még az Ö utolsó órájában is ezt fogja Ö mondani Pállal: Nem állítom3 hogy én a czélt még elértem volna 3 vagy már tökéletes volnék.

Eggy dolog vagyon pedig: Azokat, a"* mel- lyek hátam megett vágynak, elfelejtem, azokra pedigj a3 mellyek előttem vágynak, igyekezem. Tisztelem a3 külső életnek rendeléseit és szükségeit, de az én felsőbb életem., az Istenben való járás, a'* virtusos munkálkodás és akarat, felülemelkedik minden múlandó dolgokon. Uralkodom én az én hajlandóságimon és nem engedem 3 hogy azok uralkodjanak én rajtam. Azt cselekszem, a’ mi helyes, a3 mi mindennek hasznos, a3 mi nemes, bár mennyire ellenkezzenek is azzal egyéb kívánságaim. Nem emberi heiybehagyás, nem polgártársaim" dicsérete , nem a3 nagy csoport’ kárhoz- tatása, nem dicsőség-kívánás 3 sem valamelly nyereség vadászás nem határoz engemet annak cselekedésére, a' mi az én legbelső meggyőződésem szerént helyes Isteni és eggy Jézus3 tanítványához méltó. A" világ az én lelkemet sem meg nem jutalmaztathatja, sem meg nem büntetheti. Az a3 maga jutalmát az Istennel *aló hasonlatosságban, a3 maga legrettenetesebb büntetését pedig az Istentől való el távozásában találja. Azért is én ez életnek örömei által sem a3 gonoszra , sem a3 jóra nem hagyom magamat el csábittatni; szolgáljanak azok a3 testnek , nem a3 léleknek. Nzokat j a3 mellyek hátam megett vágynak* elfelejtvén, aJ czél felé futok, az Istennek a3 Krisztus Jézusban való mennyei hivatalának jutalmának elvételére. Ez a3 világ, mind azzal, a3 mi szeretetre és kívánásra méltót bírhatna reám