Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 3. (Buda, 1829) - 10.413c

az 6 érzékenységeinek és hajlandóságainak jól esik, annyi becset tulajdonít a9 földnek, mint az égnek. Szeretne Ő itt mindent kóstolni, mindent bírni „ és ennek szenteli gondoskodásának és cselekvésének legnagyobb részét; mellesleg való órájiban gondolkozik ugyan az örökkévalóról is, és azzal hízelkedik magának, hogy a5 hosszá könyörgések5 elmondása, alamisnák5 osztogatása, templomot5 látogatása, és a5 Sákramentomokkal való élés által az Istenséget tökéletesen kielégíti, és arra indítja , hogy eggykor ez élet után az ö lelkének más jobb sorsot adjon. O reá nézve az Itt és A- mott közt semmi nagy közönséges eggybefüggés nincs. Örömest akarna Ö itt a5 maga állati hajlandóságainak eleget tenni, és még is amott eggy- szerre eggy fentebb nemű lélek lenni; megengedi itt magának a5 kevélység, csalárdság5, bujaság, 5s irigység5 munkájit, és amott a5 Jézus5 Krisztus5 érdeme által minden bűneinek bocsánatját, és a5 legfőbb tökéletességet reményli. Egy szóval a5 jelenvalóságé Ö; ez a5 világ fo dolog neki, valamig a5 világ az övé., mind addig Ő is a5 világé. Az Ö szűk határú bélátása előtt nagy homályban van az örökkévalóság. Igen kevéssé érzi még ő a5 'maga méltóságát, mint lélek; ez az oka^ hogy a5 földi és nem lelki dolog olly nagy fontosságú még Ö előtte.

Mennél nagyobb becsű az ember önnön maga előtt, annál kevesebb becsű ő előtte e5 rövid földi élet minden múlandóságaival; annál inkább becsüli mindenek felett az örökkévalóságot , virtust és Istenséget. A5 ki eggy szer annyira ment, hogy kevéssel megelégedhetik: mit kérdezősködik az a5 tonna aranyok felöl ? A5 ki annyira ment, hogy megtudja és által látja, melly vakon; 5s balgatagúi Ítélnek az emberek a5 külső szin után, és melly kevéssé hajlandók arra, hogy

188 Az élet’ becse az ember ebre nezve.