Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 3. (Buda, 1829) - 10.413c
16 Az Isteni Név. valóságunk e9 Nagy, kimondhatatlan felségü, szent Isten eránt. így kiáltunk reszketve ás imádva Pállal: „ Oh Isten* bölcseségének és tudományának mélységes gazdagsága! melly igen megtud hatatlanok azoitéleti; és végekre mehetetlenek azo útai! Mert ki mehetett végére az Úr* akaratjának? vagy ki volt néki tanácsosa ? vagy ki adott valamit először néki, hogy azt megadná annak? Mert Ö tőle, Ö általa, és Ö benne vágynak mindenek: néki légyen dicsőség mind Örökké!44 Rom. 11, 33 — 36. A* valódi megvilágosodott Bölcsnek, az-az, az Isten* nagyságától álíalhatott keresztyénnek tehát, nincs szentebb név az Istennek nevénél. *S midőn az Ő szíve a* Jézusnak gondolatokkal gazdag, felséges könyörgését mondja, egyik részét sem mondja annak nagyobb tisztelettel, mint ama szavakat: Szenteltesse'k-meg a Te neved!Általjárjaotet az egész világban a* legfelségessebrol való gondolat. Minden népek, bár melly külömbözok légyenek is az Ő vallásaik, érzik ezt a* legfelségesebb valóság eránt való tiszteletet. Némellyek alig mé- részlik az Ő szent nevét kimondani. Mások ki nem mondják azt a*nélkül, hogy felfedezett fővel, vagy térdhajtással j vagy alázatosan a* főidre szegezett, avagy az ég felé, mint a* világ"* Igazgatójának királyi széke felé áhitatosan felemelt tekintettel, már külsoképen is meg ne mutassák, mit érez az Ő Szívek a5 legfőbb Valóság* Felségéről való gondolat mellett. Hát a* Keresztyének* községeiben hogy van a* dolog, a* kik #* Jézus* kijelentései által megvilá- gosittattak? Nemde nem még nagyobb tisztelettől vannak-é a* Keresztyének az Isten eránt áltathatva? Nem de nem mustráji-é ők a* főid* színének minden népeire nézve az imádó tiszteletnek, midőn az Ö Teremtőjökröl megemlékeznek? Nemde nem teljes-é az Ő valóságok komolysággal, méltósággal , szeretettel és tisztelettel , midőn az Istennek szent nevét említik?
