Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 3. (Buda, 1829) - 10.413c

Az Isteni Név.

17

Ah nem, — említik Ők azt, a* nőikül hogy Ő róla gondolkoznának, és úgy mondják azt ki, mint a* hogy a* legalábbvaló dolgot szokták kimondani. A* gyermekek, mint eggy játékul kiáltozzák azt az útszákon; a* felnőttek pedig úgy esküdöznek és átkozódnak arra, mintha az Isten az Ö vakmerő gonoszságoknak segédje tartoznék lenni. Úgy vagyon, ugyan azon emberek, a5 kik a* fejedelmeknek nevére reszketnek, csúfságot űznek a* roppant világi Igazgatójának nevéből! Ugyan azon emberek , a* kik az Ő felsoségeik előtt meghunyászkodva csúszkálnak , midőn azokkal beszélnek , nevetve csevegik az Istenhez az Ö beszédeiket és könyörgéseiket, illetlen figyelmetlenséggel, *s a’tiszteletnek minden jele nélkül, mintha semmi Isten sem volna mennyen és földön, *s mintha az Ő hozzá való könyörgés csak valami érteden tréfa-játék vólna!

Honnan van ez a* megvetése és kévésre becsülése a* Legszentebbnek a* világon? Honnan van ez a* mesterségtelenitése és káromlása ama nagy névnek, melly előtt minden világok mély tisztelettel rettegnek — még pedig a* mi legnagyobb I boldogtalanság, azok között, a* kik az Isten* fijá- nak, a* mennyei, kijelentőnek, *s közönséges Idve- 1 zitö Jézus Krisztusnak követojinek, vallójinak, ta- nitványinak *s béavatottinak nevezik magokat ?

Nagynak kell lenni azok3 tudatlanságának s a* kik magokat oily egészen elfelejtik, hogy Ő elöttök minden tárgyak és nevek között az Istené eggy a* legközönségesebbek közzül! Ah, melly igen fáj az az emberbarátnak, midőn Ö a* keresztyének között ollyan embereket talál, a* kik az Ő Isten* nagyságáról és felséges voltáról való gondolkozásaikban még alacsonyabban állanak a* vak Pogányoknál!

Bizony sok Keresztyének, az Ő nevezetek, ke- resztségek és Úri vacsorájok mellett is durváb- I bak és tudatlanabbak a* Pogányoknál, és semmi- - III. Rész. 2