Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 3. (Buda, 1829) - 10.413c

102 nemesebb, a3 Legszentebb Te hozzád legközelebb áll; olly örökké valóságé, mellyre Te engem fel­szenteltél, még minekelötte itt e3 földön szület­tem, és a3 mellyel való tökéletes élésre én maga­mat a3 Krisztus bölcsesége által előre készítettem. Ez a3 bölcseség kormányozza tehát szívemet, mert Te tőled jő az! Te jelentetted azt ki a3 Jé­zus szája által, Te jelentetted-ki minden emberi ész által minden halandóknak. Igaz, hogy külömbkülömbféle csalódások közt járok itt e3 földön; igaz, hogy gyakran a3 tévely­gést valóságnak, a3 gonoszt jónak., az alávalót ÍÖ dolognak tartom. Ah, melly gyarló sokszor az ember3 lelke! Ah., midőn az én kivánságim leg­hevesebbekké válnak, midőn óhajtásom valamerre leghatalmasabban hajt — akkor magamba fogok szállani, 3s magamtól ezt kérdeni: Hova töreke- del olly tűzzel? Tedd elébe minden egyébnek lel­ked3 csendes nyugalmát. Semmi boldogság se na­gyobb ennél; ezt soha el ne veszesd, még a’ leg­ragyogóbb arrért se ! — Akkor , akkor fogom a3 külső szint a3 valóságtól elválasztani, és megta­nulok boldogabb s megelégedettebb lenni. Isten adjad nékem a’ Te erődet, adjad nékem a* te áldásodat! Amen. A* külső szín es valóság.

Next

/
Oldalképek
Tartalom