Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 2. (Buda, 1829) - 10.413b

A Cselekedetek es hit.

95

méltatlanságunk3 érzése, és a3 Jézus Krisztus3 tökéletes virtusára 3s az Istennek Ö benne megjelent kegyelmére való tekintet teheti a3 mi töké- kéletlen virtusunkat tökéletessé.

JS e3 hitben kívánok megmaradni mind végig. Ez az én legdrágább reményeimnek, ez az én vigasztalásomnak forrása ^ midőn az Isten3 felséges Aoítának tekintetére méltatlanságomnak érzetében elakarok süllyedni; ez az én kegyeségemnek és mind Isten, mind emberek előtt való helyes cselekedeteimnek forrása; ez az én szívemnek Őrzője a3 kísértet3 órájiban

Örök szeretetnek 3s könyörületességnek Atyja! minden iparkodásom híjába való, hogy tökéletes legyek, mint te tökéletes vagy; bűnös ember vagyok , és a3 kétségbe esés3 prédája, ha Te kegyelemmel nem pótolod az igazságot. Ah! adjad, hogy még alávaló vóltomban is találjak kegyelmet Te előtted; adjad azt is, hogy eggykor futásomnak elvégezése után hallhassam a’ vigasztalásnak ama szavait: a3 te hited megtartott tégedet! Amen.

IX. >

A Cselekedetek és hit.

Jak. 2, 14. 17.

Ha fel van a’ virtus’

Alapja döntve, ’s hitem Ingadozik: nem de,

Oh Isten! el kell esnem ?

Ha a’ czélt, a’ mellyet Mutatsz , eltévesztem,

’S egedet, oh Uram!

Ki ment-meg úgy engem?

Téged kérlek, Isten,

Légy mindenha velem ,