Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 2. (Buda, 1829) - 10.413b

két kérésünk* teljesedése eránt. A* meg nyugvás eszmélobbekké tesz bennünket. Igen is őrizkedünk tőle, hogy gondolatlan hebehurgyaságok által, mellyekre már talám hajlandók volnánk, *s a* mellyekre bennünket valami elragadtatás csábíthatott volna, el ne rontsuk a* jót, a* mellyet az Isten előtt jónak lenni megismertünk.

Őrizkedünk tőle, hogy heveskedés, harag és más nemű indúlatosság által meg ne fertéztessük azt, a* mi az Isten előtt való könyörgésben szentséggé lett. — Ez a* vigyázás a* könyörgés* gyümölcse ; könyörgés nélkül nem jutottunk volna a* bizodalómnak ezen grádicsára , bizodalom nélkül pedig a* nyugalomnak olly lépcsőjére, a* miilyennel azután munkánkat végre hajtottuk. Az érzés felbuzdulásában sokat lehet néha tenni; de az illy lelkesülés múlandó. Ellenben a* könyörgés többnyire az érzések fellobbanása helyett az állhatatos elszánásnak csendes magába szállását szüli.

Minthogy azért legnagyobb részek azon történeteknek, a* mellyeket érünk, aJ mi tulajdon bölcs vagy balgatag gondolkozásunknak és cselekvésünknek következései; minthogy a* bölcseség és a* szív* jósága egészen más történeteket készít, mint a* gondolatlanság , állhatatlanság , és rossz szivűség; minthogy a* könyörgés, a* legfőbb Valósággal való táj^salkodás a* lelket megszenteli, felemeli, bizodalommal *s nyugalommal tölti el: tehát az áhitatos könyörgésnek az emberi történetek* folyamatjára kétség kívül a* legfontosabb és legjóltévobb befolyása van. Bizakodva lehet állítani, hogy sok jeles férfiaknak, sok ismerőseinknek történeteik altaljában külömbözök volnának az Ő mostani történeteiktől, és ők sok dolgokban másképen cselekedtek vólna, ha lélekben és valóságban könyörögni, az-az, igazán vallásosok lenni tudtak vólna.

72 jf Könyörgésnek az emberi történetekre ’s a51.