Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 2. (Buda, 1829) - 10.413b
Jól tudom ugyan, hogy a3 regieknek ez a3 Ilitek mai időben, mint valamelly kegyes babona, kinevettetik azoktól, a3 kik magokat okosabbaknak képzelik. De én olly valóságot lelek abban,, a3 mellyet semmi csúfolódás által semmivé tenni nem lehet. SÖt bizonyos dolog az, hogy az élőidének legbölcsebb 3s legnagyobb emberei társal- kodtak az Istennel. De épen ez az Istennel való társalkodás tette okét először nagyobbakká, böl- csebbekké, előre látóbbakká , bátrabbakká és meg- győzhetetlenebbekké j mint a3 minémüekké mások lehettenek. 3S ez az a3 dicső dolog., a3 mellyet a3 Jézus Krisztus, az Istennel való szakadatlan tár- salkodásában a3 földön fundált, liogyo minden embereket a3 Magasságosnak Papjaivá tett, Őket mindnyájokat az Istenséggel való társalkodásba béavatta, hogy mindnyájokat bölcs és felséges emberekké tegye. De semmi földi társalkodás se lehetséges az Istenséggel; mert az Isten nem földi valóság. Az Isten Lélek. Azért is csak a3 mi lelkűnknek lehet szabad menetele az Istenséghez. A3 Léleknek a3 legfőbb valósághoz való könyörgése az Ö vele való társalkodás. Még mikor emberekkel társalkodik is az ember, nem annyira a3 külső érzékek által esik az, mint az ő lelkeiknek azaz, az Ő gondolataiknak és érzéseiknek kölcsönös közlések által. Jól tudom ugyan én, hogy a3 mai időben sokan vágynak, as kik előtt a3 könyörgés valami felesleg való dolognak látszik; a3 kik nem szeretnek imádkozni, mivel nem akarják magokat ke- . gyeskedoknek tartani; a3 kik a3 könyörgést csak a3 Csekély értelmű emberekre nézve tartják igen jó dolognak, vagy inkább a3 belső emberek5 egy- gyik keresete3 módjának nézik. Miért imádkoznám? így szólnak ezek; az én könyörgésem a3 történetek3 folyamatjában bizonyosan legkissebb . 64 A’ köny örgésnek az emberi történetekre’& a t.
