Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 2. (Buda, 1829) - 10.413b

Te valál Istenem nékem , Ha elhagytanak mások; Még most is Te vagy Istenem , Ha liarczomban lankadok. Könyörgök, és adsz bölcseséget, Jobb lettekre tehetséget, ’S a’ hol mások elesnek , Én gyozedelmet veszek. .A hajdani világban nagy tisztelet vala a’ népek között azok eránt , a’ kik bölcseség és lelki nagy­ság által minden mások felett kitündöklöttenek. Az Ö tanácsok, melly ritkán csalt; az Ö intéseik, m^llyek csak nem mindenkor beteljesedtek ; az Ö megtartózkodások,olt a" hol magokat szint úgy mint mások mindenvigaságnak neki ereszthették volna; megvetések az eránt, a" mi után a" közönséges em­berek a" legnagyobb kívánsággal szoktak töreked­ni ; csendes magokba szállások ^ midőn minden a" boldogság" részegségében úszkált; az Ő vidám ked­vek, midőn kiki elcsüggedt: mind ez valami föld­feletti valóságot látszatott nékiek hirdetni. Azt hitték felölök, hogy Ők az Istennel közvetetlen «ggybeköttetésben vágynak, hogy az Isten min­denkor azt jelenti-ki Őnékiek , a" mi legjobb. Midőn Mózes el mént a" hegyek" magányossá­gába j hogy azoknak tetojin beszéljen a" Jehová- val, borzadó tisztelettel nézett a" nép Ö utánna. Midőn az Izrael’ seregei a" nagyobb számú ellen harczoltak, és tudták, hogy Mózes könyörög a" Jehovához, bizonyosok voltak gyözedelmek felől. Ezen Zsidók és Pogányok közt uralkodó véleke­désnek , hogy az ö Bölcseik az Istennel társalkod­nak íontos következései voltak minden dolgokra nézve. Azért tartattak utóbb még a" Papok is mind­nyájan szentebb személyeknek, mivel csak nekik vala megengedve a" templomnak belső szent he­lyére való bemenetel. jf Könyörgésnek az emberi történetekre ’s a’ t. 63

Next

/
Oldalképek
Tartalom