Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 2. (Buda, 1829) - 10.413b
61 gyakran megesik, midőn aJ mi kívánságaink né- mellv környülállások közt igen elevenekké válnak , hogy mi ártatlannak tartjuk azt, a3 mi csak a3 mi hiúságunknak, 3s testi kívánságunknak munkája, és más embereknek romlásokra lenne, ha az Isten bennünket meghalgatna. Könyörögj bölcseséggel! — Igen is gyakran megesik, hogy te azt kéred az Istentől, a3 mit te magad másoktól megtagadtál! Hogy hívhatod Ötét segítségül, hogy adja meg neked „ a3 mit te a3 te embertársadtól megtagadtál? Esedezel te, hogy az Isten ne vigyen tégedet igen erős kísértetekbe j holott pedig te másokat majd haragod, majd kevélységed, majd tobzódásod által az Ö virtusoknak nehéz kísértetéseibe ejtesz! — Kéred mindennapi kenyeredet, holott te magad megtagadod a3 szenvedőktől a3 segítséget, és minden módon megnehezíted másoknak az élelmet. — Bűnöd3 bocsánatját kéred te , és még is te magad nem bocsáthatsz-meg annak, a3 ki téged megsértett, és üldözöd ötét mind szóval, mind cselekedettel! Jaj nékem, oh Istenem, én is gyakran könyörögtem igy te hozzád! Hogy is eggyesithet magában eggy ember illy kézzel megfogható ellentmondást! Ugyan azon szívben az Isten eránt való legmélyebb tisztelet, és az Ö Jézus által kijelentett parancsolatinak leg gondolatlanabb elfelejtése! Ugyan azon mejjben a3 szent áhitatosság3 buz- gósága és a3 legalacsonyabb gyiilőlség3 lángja! U- gyan azon ajakon az Isten3 dicsérete, és ismét va- lamelly ellenségnek átkozása! — Ugyan azon kéz az égre emelve, és még is valamelly bűnre elkészülve ! — Oh melly sokszor kértem én tőled, A- tyám, a3 mit magam másoktól megtagadtam! — Méltó voltam-émég tovább is a3 Te kegyelmedre? Oh mi vagyok tehát én, és mi által vagyok az, hogy a3 Te szereteted, véghetetlen könyörüA’ Háti Könyörgés.
