Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 2. (Buda, 1829) - 10.413b
508 örökkévalóságra teremtetett lelkét! Megvakítatva? szokásai, elhódítva vétkei által, minden hit és reménység nélkül hal meg — alig gondolkozik az örökkévalóságról, a3 melly reá várakozik. De borzasztó lessz az Ö felébredése eggy uj léteiben „ a3 hol úgy fog állani, mint eggy a3 legalább valóbb, leg- nyomorúltabb valóságok kozzül, és mélyen lessz süllyedve a3 lelki boldogság-9 és tökéletesség lépcsőji alatt, a3 mint maga arra kárhoztatta magát. Megbotránkozzam az Isten3 igazságában, mivel az istentelen itt a3 földön egész dicsosségben fénylik? Semmiképen nem! Az Isten igazabb a3 leg- igazabbnál is az emberek3 íijai között, holott pedig ezek megbüntetik az Ö átkokkal az elébb vagy később felfedezett gonosztévönek emlékezetét. Ugyan micsoda ez a* múlandó élet? eggy repülő árnyék. Melly rövid ideig tart az istentelennek leghosszabb ditsosége is, ha szinte bölcsőjétől fogva koporsójáig háborithatatlanúl ragyoghatna is abban! Te pedig, a3 ki zúgolódva vádolod az örök Megjutalmazást, hogy az az Örökké valóság3 meg- vetojét, 3s a3 virtusnak csúfolóját elnézi, és azt már e’ világnak szemei előtt meg nem alázza : gondold- meg, melly kevesen vágynak azok, a3 kik a3 földön mind végig vidámon úszkálhassanak a3 bűnökben. Jusson eszedbe, hogy gyakran eggyetlen eggy pillantat egyszerre mindent egészen megváltoztatott., és a3 titkos bujálkodót a’tartományi csúfjává, a* szemtelen csalárdot szökevény kóldússá tette; jusson eszedbe , melly sokszor hólt-meg a3 kegyetlen a3 vesztőhelyen, mellyet ő az ártatlanság3 vérével festett, 3s hányszor esett az álnok abba a^ verembe , a5 mellyet másoknak ásott. 3SvVallyon benézhetsz-é te a3 gonosztévőnek setét szívébe, aJ ki a3 világ előtt eggynek látszik a3 legboldogabbak közzlil? Avagy boldogság é az ő. arannya5 tekintete, méltósága; vagy nem inkább; A bä/i Ősnek gy 'öze de lm e.
