Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 2. (Buda, 1829) - 10.413b
509 ía'Z 6 szívének érzéseiben, 5s vidám nyugalmában kell é azt Ö nála is keresni, szintúgy mint akármelly más halandónál? Látod te igen is a5 koronának ragyogását, de nem látod a5 nehéz gondokat , mellyek az alatt fészkelnek; látod igen is ezt a* drága köntöst az Ó testén, de nem látod eggy szüntelen rettegő lelki ismeretnek kínjait. A5 boldogoknak látszó istenteleneknek egész életek olly nyug- hatatlanságoknak , félelmeknek , lelki isméret5 szemrehányásainak szomorú eggybe lánczoltatá- sok, a5 mellyeketle nem lehet csendesíteni. Eggy jobb állapot után való örök epedés, 5s az Ö érzéseiknek szüntelenvaló belső harczok az. Soha se lehetnek ok nyugodtak, soha se vidámok, 5saJ gyönyörűségnek közepette eggyszerre megijeszti őket eggy régen elfelejtettnek hitt véteknek kísértő vázzá. Oh ne hagyd magadat elámittatni az Ő tréfás elmés- ségeik által, mellyekkel a5 te hitedet megzavarják; ne hagyd elámittatni magadat az Ő tulajdon ma- gasztalásaik által, mellyekkel dicsérik magokat, és a5 mivel bírnak. Láthatnád csak Őket a5 legmélyebb magányosságban , melly más formájú ott az ő ábrázatjok, 5s mint szóll a5 mosolygás helyett a5 bosszúság, a5 kedvetlenség, a5 gond, 5s gyakran aJ Leverő kétségbe esés az ő mozdúlataikból; láthatnád csak őket, midőn a5 halál’ gondolatja óriási erővel jelenti meg magát az őremegő lelkeknek, és az örökkévalóságnak, a5 megjutalmazásnak, a5 csillagok5 felett lévő Bírónak tehetsége világossá lessz elöttök; láthatnád csak, mint kapnak akkor gyámol- talanúl, kétségbe esve és elcsüggedten eggy jobb sors után, 5s mint igyekeznek most hirtelen a5 szegényeknek adott jó tétemények által megengesztelni az eget, a5 mellyet nem ismernek! Oh szerencsétlenek! olly méllyen süllyedtek ők, hogy azt képzelik , hogy a5 legfelségesebb valóságot külső színnel, kiszórt alamisnával, 5s rettegve elődadogott könyör'A bűnösnek gy Ő z e da lm e.