Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 2. (Buda, 1829) - 10.413b
488 rol mindenkor aJ legrosszabbat tegyék-fel. Elvesztik aJ virtusban és emberiségben való hiteket, és azzal eggyütt elvesztik aJ földi boldogságnak legszebb részét. Mert ugyan rnelly nyomorult sors, olly emberektől látni vagy hinni magát körülvétetve lenni, a kikben aJ jó kialudott, és aJ kik soha sem mutatják nekünk az Ö valóságos, hanem csak színlett személyeket! Micsoda az élet, ha az aJ teljes barátságnak boldogságát nem adja-meg minekünk , ha az bennünket idegenek közzé hely- heztet, aJ kik mi hozzánk soha sem közelítenek másképen, hanem csak ravaszul elpalástolt haszon-kereséssel, csalárdsággal és álnoksággal? De te, aJ ki igy panaszolkodol, visgáld-meg liasonlóképen magadat, vallyon nem adtál-é már sokképen életedben alkalmatosságot azon panaszra r mellyet most mások ellen teszel. Légy egyenes szívű magad eránt, és valid meg : Ollyan igaz szívű vagy-é mindenkor és minden eránt, mint a3 hogy kívánod mindentől, hogy légyen te erántad? Nem volt-é soha okod reá , hogy valamelly elkövetett hibád miatt, aJ mellyet örömest eltitkoltál volna, jobbnak mutasd nyilván magadat, mint aJ minérnű valál ? Nem hintegettél-é soha, hogy ennél vagy amannál beférjad magadat, vagy hogy czéljaidat elérhessed , szebb szavakat, mint a* hogy valóban érzettél magadban ? Nem kerestél-é, nem kötöttél-é soha vig felbuzdulásaidban olly barátságokát, aJ melíyek későbbi időkben és mindenféle megváltozott környülállásokban figvelem- re érdemetlenekké vagy terhesekké is váltak előtted? Nem ámítottál-é el te magad is illy módon némelly szívet, aJ melly bizakodván hozzád, végtére megcsalatkozott benned? Lásd, aJ miilyen te vagy, ollyanok más emberek. ~’S a’ kiket te megvetsz vagy vádolsz, sokszor nem gonoszabbak, mint aJ miílyen te magad A* Képmutatónak élete.
