Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 2. (Buda, 1829) - 10.413b
489 lehetsz , bár mint rúgódozzék is az ellen ebben a3 pillantatban aJ te önnön szereteted. De mind aJ mellett nyomos marad az a3 panasz , hogy aJ képmutatás és tettetés, mellyel eg- gyik ember aJ másikhoz közelit, okává válik a3 mi életünk legnemesebb óráji3 megkeserittetésének, és utoljára kedvetlenséget és undorodást szülhet bennünk a3 világ és az emberek eránt. Azért intette a3 Jézus, ama nagy Isteni világ boldogitó olly hathatósan a3 maga követojit a3 szavakban és cselekedetekben való igaz szívűségre , és hogy kerüljenek minden hóit külső színt. Azért kére János olly buzgóan és szívrehatóan a3 maga barátit: Fijacskájim, ne szeressük eggymást csak beszéddel és nyelvel, hanem cselekedettel és vaksággal. í. cTan. 3, 18. Ez a3 nagy gonosz, tud nil ük a3 közönséges szin- mutatás és tettetés3 mestersége kiváltképen onnan származott az emberek között, hogy az embereket ifjúságoktól fogva hozzá szoktatták, hogy az eszességet feljebb becsüljék a3 virtusnál. így az ember inkább ravasszá és fortélyossá lessz, mint virtusossá. így végtére segítő eszközöket lel a3 maga gyakorlott okosságában arra, hogy az állati érzést, Js vétkes kívánságokat az illendőségnek és jámborságnak külső színével eggybekösse; hogy titkon úgy viselje magát, mint eggy haszon-kere- so gonosztévo, nyilván pedig úgy beszéljen és cselekedjék , mint eggy nemes szívű ember; hogy elámítson másokat, valamint önnön magát. Nincsenek a3 halandók a3 virtus’ szeretetének és becsűlésének hijjával — a3 legnagyobb gonosztévo is tiszteli azt; esztelenség kívántatik annak, a3 mi tökéletes, gyülolésére, — de hijjával vannak az arra3 való kedvnek, hogy önnön magokat, állati sugallásaikat, indúlataikat, mellyek az érzékenységeket csiklándoztatják, meggyőzzék, hogy A’ Kép mutatónak élete.
