Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 2. (Buda, 1829) - 10.413b
487 Tiszta déli fényre hozod Te a’ nyelvnek bűneit; A’ csalárdságot leontod, ’S megbosszulod tőreit. Mosolygjon bár a’ tettető, Jutalmát feltalálja Ö Majd ama Jövendőben! Légyen tehát szívem’ mélye Előtted világosság ; Szájamnak minden igéje, ’S tekintetem valóság. Miért mutatnék hát többet? Csak az legyek, a’ mi lehet , Úgy adsz nekem kegyelmet! Melly kevéssé lehet az emberekben bizakodni! Melly sokszor reá szeclettetik és. megcsalattatik az ember még azoktól is, a5 kiknek szavokra azt gondolta az ember, hogy aJ legbátorságosabban támasz- kodhatik ! A3 hol jóságot várt, csak hideg udva- riság volt az; aJ hol barátságot gondolt, csak haszon-keresés volt; aJ hol szeretetet képzelt csak tetszeni vágyás és hiúság volt; aJ hol maga feláldozást hitt látni valamelly jó ügyért, csak titkos kevélység és okos dicsoség-kivánás volt; aJ hol ártatlanságot látott, a csak annak még a jobb napokból megtartott külső színe volt! — Oh hova futott az igazság és az eggyenes szívűség ! Melly megromlottnak kell lenni aJ halandók5 nagyobb »részének, hogy nem mérészel többé a5 maga tulajdon személlyébcn fellépni! Ez aJ panasz sokszor tétetik, és sokszor méltán í Ebből sokakban szomorú bizodalmatlanság származik minden emberek eránt, még aJ valósággal jók eránt is. Ebből gyanú származik min- , den cselekedet eránt, a3 melly másoktól magasz- taltatik. Hozzá szoknak az emberek, hogy mindenA’ Képmutatónak élete.
