Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 2. (Buda, 1829) - 10.413b

Szoktunk, a3 környiilállások dolgának, az idők3, tartományi erkölcsök , es a3 népek3 változó képzeleteik3 gyümölcsének tartanak. Azt állítják és mondják ok: Tulajdonképen semmi se jó vagy gonosz magában és áltáljában felvéve, hanem minden a3 külső környülállásoktól függ. Az Erkölcs tanítók p. o. bűnné teszik a3 dicsőség kívánást, de más helyeken a3 Királyoktól, Papoktól és Nevelőktől érdemül tulajdonittatik és serkentetik. Az igazság szeretetét virtusnak nevezik; azonban gyakran eggy idétlen igazmondás legnagyobb veszélyt hozna egész famíliákra és népekre, midőn eggy hazugság szabadulást szerez, és közönséges köszönetét arat. Mi a3 tolvajságot goromba véteknek mondjuk; de voltak olly népek, a3 mellyeknél az bccsültetett, ha azt valaki ravaszsággal gyakorlottá. Mi eggy csekély megmezitelcnitést is illetlennek tartunk; némelly tartományokban pedig a3 mi öltözetünket 3s már az aszonyoknak csupa megjelenéseket is a3 közönséges helyeken szemtelenségnek mondanák; ismét más tartományokban a3 lel-mezítelen járást ártatlan dolognak. Némelly tájékokon a3 borral való élés vétek, mi nálunk közönségesen szabados dolog. Némelly tájékokon a3 hússal való élés bizonyos napokon nagy bűn; más tájékokon senki sem csinál abból magának szemre hányásokat. A3 sertés hússal való élés a3 Mózes3 törvényei szerént vétek volt, és még ma is az a’ napkeleti tartományokban; ellenben a3 sok féleség tartás szabados vólt, 3s most is az, a3 midőn mi nálunk mindeniknek az ellenkezője van szokásban. így tehát bizonyos az, hogy az ember nem lehet mindenütt a3 földön ugyan azon módon vir- ' tusos vagy bűnös; hogy a3 mi virtusunk mindenkor az időktől és tartományi szokásoktól függ; hogy az Isten nem néz emberi intézetekre, midőn bennünket ítél; következésképen hogy midőn az em- II. Rész. 31

Vallyon a mi virtusunk függ ó ’s a t. 481