Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 2. (Buda, 1829) - 10.413b
vánságok előtt öszve omlanak; ekkor az, hogy a* nagy feltételek eggyszerre Szégyent vallanak. Ah, ki az, aJ ki már az életnek illy helyheztetéseibe ne jutott vólna! Mi tehát aJ rendes következés a5 mi gyarlóságunk" látásakor? — Gyakran keserű megbánás, aJ magunkra való leg mélyebb bosszankodás. Ekkor töredelmes, bűnön bánkódó szivvel vetjük-le magunkat könyörgésünkben a' mindenütt jelenvaló Isten előtt, kérjük az Ö kegyelmét és bocsánatját aJ Jézusért; felfogadjuk, hogy ezentúl jobban vigyázunk magunkra, és nagyobb esküvést teszünk, mint valaha, hogy soha többé aJ bűntől meggyo- zettetni magunkat nem engedjük. —*S kimegyünk aJ közönséges életbe, hozzá fogunk hivatalos dolgainkhoz , társalkodunk ismét külömbféle nemű más emberekkel, Js gyakran aJ legelső apróságok mellett elfelejtjük magunkat, gyakran szerencsével harczolunk az igazságtalanságra való erős kísértetek ellen, Js már diadalmaskodva győzőknek tartjuk magunkat, már kóstoljuk képzelődésünkben azon örömöt, hogy aJ Jézusnak tökéletes ta- nitványi, 5s valóban Istenfélő valóságok vagyunk — Js ah! hetek és napok múlva eggyetlen eggy vigyázatlan pillantat bátorságunknak közepette újra prédájivá teszen bennünket aJ régi bűnnek ! Akkor nem csak annak lehetségén kezdünk el kételkedni, hogy aJ szentségnek azon fő lépcsőjét, aJ mellyre képes eggy ember aJ földön., elérhessük, hanem még annak lehetségén is, hogy áltáljában csak jobbak is lehessünk. AJ mi első képzeleteink5 és kegyes szándékaink mértéktelenségét rendesen a5 legnagyobb leverettetés követi. Elvesztjük aJ harczra minden bátorságunkat; elhitetjük magunkal, hogy mi mint halandók semmi tökéletességre és aJ Jézushoz hasonlókká léteire számot nem tarthatunk; igyekezünk magunkat ez, 46 hirtelenkedö kegyes elhatározások’ veszélyei.
