Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 2. (Buda, 1829) - 10.413b

zel vigasztalni; hidegebbek leszünk a3 magunk"* megjobbitása eránt; magára hágjuk azt, a3 mint mehet és menni akar; megnyugtatjuk magunkat, a3 mennyire csak lehet, ezzel a3 gondolattal: én részemről mindent a3 lehetségig megpróbáltam; az Isten3 békeséges tűrésébe vetjük reménységünket; megteszünk felülegesen minden jót, a3 mennyire az nekünk nehezen nem esik; megbocsátjuk magunknak azon hibákat, a3 mellyeket nékünk senki más meg nem bocsátana ; önn szeretetünk Segitségünkre jő, és ezt súgja: te bizonnyal még nem a3 legrosszabb ember vagy , mások még sokkal gonoszabbak te náladnál; igy megyen elébb elébb észrevehetetlenül az ember a3 szívnek elva- dúlásában; csupa gyarlóságnak nevezi, a3 mi né- melly embertársaink előtt már bizonnyal véteknek látszik, 3s utoljára az a3 vége, hogy azt a3 szent szívbeli állapotot, a3 mellyben a3 Jézus Krisztus3 tisztaságára eljutni törekedtünk, az ifjúban éretlen álmodozásnak , a3 vénben balgatagságnak nevezzük.

Ez az a3 nagy veszély, a3 melly rendesen, ah, igen is rendesen , a3 hirtelenvaló, kegyes , de hebehurgya szándékokat kísérni szokta. Azért is éppen olly közönséges jelenés nemtelen gondolkozá- sú embereket látni, a5 kik magoknak mindent megengednek , holott korábbi esztendejikben val- lásos-ábrándozó emberek vóltak, mint a3 melly közönséges olly személyeket látni, a3 kik ifjúságokban elíajúltak valának , később vénségekben pedig kegyeskedökké lettek, és könyörgéseikkel az eget ostromolják a5 nélkül hogy szíveknek valóságos megiobbitására ereiek és igazi indúlat- jok vólna.

Annakokáért igen hibáznak a3 Szülék, Tanítók, Nevelök, és a3 Keresztyén hitnek Hirdetoji, ha Ök az ifjú elmékben szivreható képzeletek vagy

hirtelenkedő kegyes elhatározások’ veszélyei. 47