Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 2. (Buda, 1829) - 10.413b

fogja Ótet. Az eddig való szokások ismét kívánják jussaikat. Ismét olly környülállások állnak-elő, a3 mellyekben fél azon hasznokról, megtisztelteté­sekről, hizelkedésekrol lemondani, a3 mellyeket torsok igazságainak feláldozásokkal igen is elfo­gadhatna. DicsÓség-kivánása újra felgerjed. Bizo­nyos személyek-9 tekintete ismét külömbkülömbfé- le érzéseket ébreszt fel, mellyeket maga sem hágy- helybe, és a3 mellyek nyilván ellenkeznek azon szent feltételeivel, hogy 6 eggy minden hibáktól üres Isten3 embere légyen. Csak most kezdődik a3 nagy harcz; csak most válik, hidegebb vér mel­lett, nehézzé, a3 mi először a’ nagy elme-indulat­ban , a5 könyörgésnek kegyes buzgóságában kön­nyűnek látszott. Nem mértéken túl járó kívánság az, hogy jobb emberekké légyünk: de a rendes határnak ál­tal hágása , azt kívánni * hogy azon órától fogva as legjóbbakká legyünk , és minteggy uj lélekben, uj testben járjunk, és a3 fedhetetlenség- ben 3s a3 lélek-nemességében a3 Jézushoz hason­lítsunk. Igaz hogy az illy kívánság megbocsátha­tó a3 maga szép voltáért. Tétethetik ez néha a3 leg­csendesebb elme-állapotban és azzal a3 meggyőző­déssel is, hogy azt állhatatos akarat mellett való­ban ki lehet vinni. Mindazáltal hajót tör annak- utánna az erős szándék, melly egész hidegvérü- séggel formáltatott vala, azon akadályokon, a3 mellyeket az ember számba nem vett. Másképén van az ember a3 csendes fontolgatások mellett, más­képen, midőn olly helylieztetésekbe jo, a3 hol az Övére akaratja ellen felforr, 3s minden ina tüzbe jö; a3 hol epéje kiömlik és ötét haragossá teszi, vagy a3 hol az örömtől, mint valamelly részeg­ségtől , el bódittatik. Ekkor van az, hogy a3 kí­sértetnek és küszködésnek nehéz óráji ütnek; ek­kor, hogy az észnek erősségei a3 felzajló heves ki­sf hirtelenkedő kegyes elhatározások' veszélyei. 45

Next

/
Oldalképek
Tartalom