Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 2. (Buda, 1829) - 10.413b
Vigyázni ’s könyörögni; Atyám ! adj szándékot, Hogy lépésimet bánni Ne találjak okot! Hogy azzal ne kérkedjem, Mintha tiszta volnék, ’S azt is el ne felejtsem , A’ mi tőlem telnék. .A. Messiás^ életének legremítöbb éráji közelget- tenek. Még eggyszer öszve gyüjté kedveseit éjjel maga körül, midőn az Ö szeretetét aJ legiszonyúbb áru]ássál készült aJ háládatlanság neki megjutalmazni. Az áruló jelen volt azok között, aJ kik az 6 asztalánál ültek, hogy Ö vele eggyütt vacsorái janak. Megtudta Ő azt, és kijelentette, de azonban aJ nélkül, bogy aJ többi tanitványok aJ dolgot egészen megfogták volna. Úgy látszott mintha aJ Messiás csak aJ gonosztévot akarta vólna csendesen meginteni. és az 6 lelkiisméretét felébreszteni. De sokkal mélyebben vélt már süllyedve Júdás, és belé volt bonyolódva indulatainak hálójába. AJ Jézus pedig halgatott; nem rettegett Ő azon fájdalmaktól nem azon halálos kínoktól, mellyek Ö reá várakoztanak. Tudta , hogy elkerülhetetlen szükség, hogy Ö Isteni vitéz bátorsággal menjen az önn magát feláldozó halálra, hogy megváltói munkáját elvégezze. AJ vacsorának vége lett. Háládatos dicséret zenge most aJ kegyesekJ ajkairól az ég felé. Ekkor elszánva lépe-ki aJ Messiás az éjj setétségébe, és elméne aJ Jéruzsálem előtt fekvő olajfák* hegyének magányosságába. Hiv tanitványi kísérek Ötét, aJ nélkül, hogy sejtenék, melly rettenetes dolog fogna kevés órák múlva történni. így mo- solyganak bú nélkül eggy jó atya mellett aJ gyermekek , a’ ki látja a békövetkezo veszélyeket, aJ mellyeket még amazok nem is gyanítanak. De azt hirt élénk edö kegyes elhatározások’ veszélyei. 39
