Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 2. (Buda, 1829) - 10.413b

tolás, sem könyörgés által valamelly uralkodó szomorúságtól, vagy hevességtől, vagy szorongástól, vagy kétségeskedéstol meg nem menekedhetünk : úgy bizonnyal hihetjük, hogy a3 mi hibás voltunk oka nem annyira a3 mi lelkünk3 állapotjában, mint testünknek hibás állapotjában vagyon. Elhihet- jük, hogy ha szinte ábrázatunk’ szine még virító, álmunk még nyugalmas, étel-kívánásunk még meg nem csökkent, és a3 testnek minden munkája még egyenlő erejű is, mindazáltal valamelly belső gyengeség , melly talám még nem lett az egész testben közönségessé vagy valamelly belső nyavalyára való hajlandóság lappang bennünk. Lelkünk 3s belső érzésünk nem rendes kedvetlen állapot jai, vagy a3 testben már valóban benne lévő nyavalyák bizonyos jelei, vagy azoknak közelgeto és veszedelmes kiütéseknek postáji. Illyenkor tehát minden haladék nélkül tanátsot kell valamelly értelmes, tapasztalt, emberszereto Orvostól kérdenünk, mig a3 gonosz mélyebben meg nem gyökerezik. A3 belső szózat int és segítségért kiált. Maga az Isten is azt kívánja, hogy a3 testnek egés- ségére a3 legszorgalmatosabb gondunk legyen, mert annak a3 Szent Lélek3 hajlékának kell lennie.

Igen félelmesek az elmének olly állapotjai, a* mellyek már olly nagy erőt vettek a3 lelken, hogy az többé józanon nem Ítélhet, és a3 hirtelen haragnak, az örökös kedvetlenségnek, búsongásnak, szorongásnak okait, a3 helyett hogy testének nyavalyás minéműségében keresné, eggy áltáljában a3 külső dolgokban és környülállásokban véli felta- , lálni; vagy midőn az a3 maga vallásbeli kételkedését, az Isten3 haragja 3s engesztelhetetlensége miatt való rettegését a3 maga szívének romlottságában, nem pedig Vérének, 3s testi belső részei- ■ nek romlott váltókban akarja fundálni. Híjába emlékeztetjük az itlyen embert az örök természeti

52 Az elme állapot]ának a’ mi vallásos *s a’ t.