Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 2. (Buda, 1829) - 10.413b

jóságú mennyei Atyának kegyelmére és irgalmára; híjába hordjuk-fel a Jézusnak ama megnyugtató mondását: Jöjjetek én hozzám mindnyájan, a3 kik meg fáradtatok és meg vagytok terheltetve és én megkönnyebbítelek titeket; —híjába említjük az Istennek ama szent vigasztaló szavát: Ne félj , mert megváltottalak tégedet, a3 te neveden szál­lítottalak tégedet, enyém vagy te! — felveszlek titeket és Atyátok leszek néktek, ti pedig az én fija- im és leányim lésztek, ezt mondja a* mindenható Űr. — Nem! az észnek, valamint a3 vallásnak minden nyugtató okai gyümölcstelenek itten. Az értelem már itt meg van zavarodva, 3s mindenkor a3 leg- busitóbb, legvigasztalatlanabb 3s legiszonyúbb ér­dekli leg közelebb és leg elevenebben a3 lelket. Az ész halgat, 3s a3 szent hitnek semmi ereje sincs többé. A3 képzelődő tehetségnek bús szövevényei lépnek az érett megfontolásnak és igazi keresz­tyéni hitnek helyébe. Kezdete ez eggy bizonyos testi okból származott meg Örülésnek. A3 hajdani időkben, midőn még az emberek­nek kevés isméretek vólt az emberi test3 állapot­áról, és az ö nyavalyáinak jeleiről, sokan ezek közzül minden visgálat nélkül a3 Sátán3 munkáinak tartattak. Híjába mondá a3 szent írás, hogy az Isten az ördögnek rajtunk való hatalmát elvette! — az em­berek neki eresztették magokat a3 legistentelenebb tévelygésnek, 3s még gonoszabbá tették a3 szen­vedőnek nyavalyáját, midőn annak fundamento- mát hamis helyen keresték, és az emberek3 kép­zelő tehetségét utálatos képzeletekkel töltötték meg. Az ingerelhető és gyenge érző inakkal biró sze­mélyek rendkivülvaló testi megindúlások által, ijedtség, félelem és szorongás által, vagy eggy vagy több személyeknek elvesztések által, midőn Őket határtalan szomorúság foglalja - el, testi nya­valyákba vagy valóságos elme-háborodásba eshet- II Rész. 3 Az elme állapotjának cC mi vallásos 's a' t. 35

Next

/
Oldalképek
Tartalom