Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 2. (Buda, 1829) - 10.413b
295 iidségnek nyájasságnak, jó tételnek, Js megengesz- telodésnek uj munkajival. Légy nemes szívű vir tusos ember, — légy Keresztyén! SJ igy a Kristusé leszel, és az örökké való fiú által, az AtyaJ örök szeretetének részesévé. Ezt akarómén! Oh szükségem van arra! Teremts én bennem tiszta szívet, oh isten, és az erős lelket ujitsd-meg én bennem. Ne vess-el engem aJ Te orczád elöl, és aJte Szent Lelkedet ne vedd-el én tőlem ! Zsolt. 5i, 12, i3. Mert aJ Te kegyelmed nélkül az én életemnek nincs Öröme , lelkemnek nincs nyugodalma és békesége. Gyakran vétettem én Te ellened, oh hosszútűrő Isten! Te pedig kímélve tekintettél-le én reám, és időt, alkalmatosságot Js tehetséget adtál nékem aJ megjobbúlásra, midőn hirtelenkedésből igen messze mentem, midőn tudatlanságból igazságtalanságot cselekedtem, Js midőn aJ környülállások’ hatalma által olly cselekedetekre csábittattam , aJ mellyekrol csak igen későre láltam-által, hogy azoknak el kellett volna maradniok. -— De ah , vallyon használtam-é én mindenkor azon időt, mellyet Te nékem engedtél ? haszonra forditottam-é azon alkalmatosságot, aJ mellyet nékem nyújtottál? Eltem-é mindenkor ezen tehetséggel, aJ mellyet nékem ajándékoztál ? Oh Atyám, el-akarom — elakarpmezentúl tá- voztatni — "s ha mint gyarló gyermeked, nem tá- voztatliatom el mindenkor, hogy hibázzam: legalább megőrizkedem attól, hogy vétségeim jobbitat- lanúl ne maradjanak.— Ha van olly ember, aJkit hirtelenségből megsértettem: jóvá tészem azt, és igyekszem az Ő szcretetét, '’s áldását megnyerni. Ila van olly jóltévom, a’ kiről háládatlanúl elfelejtkeztem: igyekszem tehetségem szerént megju- jutalmazni néki, a mit velem cselekedett. Ha van A Bűn (is tudatlanság.
