Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 2. (Buda, 1829) - 10.413b

294

olly jószág, a3 melly az ón vétkem által idegenit- tetett-el: kipótolom azt. — Tiszta akarok lenni minden szemre hányásoktól; így fogok békeség- ben lenni az én Istenemmel. Elesni, emberi dolog; megjobbúlni és az Istenhez felemelkedni mennyei dolog.

Adjad nékem, mennyei Atyám, a’ Te kegyelmedet! Ámen.

A* kísértés’ ó r áj a.

XXVI.

jí kísért és ő r áj a.

Luk. 4, 1 — 13.

Oh Atyánk! gyermeki szívvel Kérünk, adj erőt nékünk;

7S Szívünket hozzád emeld - fel,

Hogy csak rád figyelmezzünk!

Midőn a* kívánság csábit,

?S a’ bűn örömökkel ámít,

Vezérelj igazságoddal.

Nem való a’ bűnnek szíva #

Megköt Ő szívét ’s kezet,

A’ mit ígér, meg nem tartja,

5S végső veszélyre vezet.

Az öröm, a’ mellyet váránk,

Siralommá válik. — Atyánk!

Ments-meg minket a’ bűntől!

r

VJsak Eggy van tökéletes, bűnöktől tiszta, vagy' szent, és ez az Isten. A3 halandó, a3 maga kívánságaival és hajlandóságival való harczban, mindennap alája van vettetve a3 bünhödés3 veszedelmének. Még a3 legderekabb ember is nem tiszta egészén a’ hibáktól, vagy nem szent, hanem legfeljebb csak virtusos. De arra kell iparkodnunk ,