Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 2. (Buda, 1829) - 10.413b
292 mazó gonoszt. Ez a3 valóságos bűn meg bánás, ez a’ Krisztusi érzés és aJ tiszta Isteni szeretetnek gyümölcse. Nem böjtben, nem könyörgésben , nem az Ek- klésiaiszertartásokJ Js vallásbéli tzeremóniák pontos és szoros megtartásában áll valamelly gonoszért való elégtétel, mellyet tudva vagy tudatlanái okozunk: hanem abban, hogy megtérjünk, és jót cselekedjünk. Nem aJ mi bélátásaink' határozottságából származnak az Isten és az emberiség ellen való bűnök, hanem aJ szívből. Mert, ágymond Jézus (Mát. i5, 19.), aJ szívből jonek-ki aJ gonosz gondolatok, gyilkosságok, paráznaságok, tisztátalanságok, lopások, hamis ta- náságok, rágalmazások. Menj-el, aJ hol gondolod hogy valamelly igazságtalanságot cselekedtél, ha szinte tudatlanságból is, menj-el, és tedd jóvá azt. így a5 te lelked ismét mennyei békeségnek lessz részessévé, mellyet megszentel a’te Jézusodnak ama vigasztaló szava: Néked is megbocsáttattak a te büneid\ SJ ha ekképpen cselekszel és cselekedtél, ágy örömmel tekints-fel aJ te Megváltódra, aJ ki néked idvességet Ígért, Js aJ ki aJ bűnösöket magához fogadja; örömmel tekints-fel aJ te mennyei Atyádra , a* ki olly örömest könyörül az Ő gyermekein, ha azok ismét vissza térnek az Ö Szent akaratjához. Ha bár aJ te bűneid számtalanok is, mint aJ tenger3 fövenye: nem tudod-é, kicsiny hitű, hogy a’mennyei AtyaJ könyörületessége még véghetetlenül nagyobb? — Úgy vagyon, aAnitaz IstenJ kegyelme néked megbocsátott, az örökre el van felejtve. Megismered te vétkes létedet, de ismerd-meg az Istennek véghetetlen szeretetét és atyai indáíatját is. Nem örök nyomoráságra teremtett Ö tégedet, hanem, hogy boldoggá légy. Eredj, fedezd-el aJ aJ te elmált életednek bűneit aJ szeretetnek, szesí Bűn es t uda ti ans á g.
