Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 2. (Buda, 1829) - 10.413b

egyenlő. Ma könnyen hajló és vidám, minden dologhoz kedve van, igen jól érzi magát és eleven, 3s maga sem foghatja-meg, miért örül úgy a3 maga életének. Holnap, minden ok és fundamentom nélkül rossz kedvű^ mord, unalmas; semmi sincs kedvére; semmiségeken haragra gerjed, eggy tekintet által is megsértetik; bús, kedvetlen, különös szorongattatást 3s aggodalmat érez, a3 nélkül hogy mind ezt magának megmagyarázhatná. Igaz ugyan , hogy néha ki lehet azt magyarázni, de még is mindenkor nehéz az embernek első tekintettel a3 felöl világos magyarázatot adni magának. Sót, midőn valamelly kellemetlen érzésben van az ember, ritkán van elég kedve reá, hogy ezen rossz kedvüség3 indító okáról számot adjon magának.

Érzéseink állapotjának ezen változásai gyakran eggy nap is több ízben megtörténhetnek. Rendesen reggel, midőn a3 test eggy egésséges álom által megujúlt és megerosittetett, könnyebbek Js nyájasabbak vagyunk, mint estve, midőn testünk ereje ki van merítve. Gyakran másképpen Ítélünk ugyan azon dologról, ha éjjel gondolkozunk róla, mint ha a3 reggel történik.

A3 könnyen változható elme állapot, mindenkor eleven és ingerelhető természet tanúbizonysága. Mindazáltal az koránt sem olly nagy szerencsétlenség, mint a3 napokig, hetekig 3s holnapokig tartó szomorú rossz kedvüség. Ez magát az életet is gyötrelemmé teszi előttünk, és sok jóra alkalmatlanokká tészen bennünket.

AJ mi elme - állapotunk3 egyenetlenségének még a3 mi Keresztyénségiinkre is nagy befolyása van. Mikor vidám kedvünk van, jó szivüebbek vagyunk minden eránt: mikor pedig mord kedvűek vagyunk, másokat gyülőlőbbek, bosszúsabbak, hevesebbek, 3s szeretetlenebbek vagyunk ítéleteinkben és cselekedeteinkben.

28 Az elme* állapot jónak a’ /m vallásos ’s a’ t.