Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 2. (Buda, 1829) - 10.413b

H

Az Ahitatós ság.

Ali! mi valók én eddig! Mellj méltatlan, mellj hibákkal teljes valók még az elmúlt esztendőben is! JS mi vagjok még most isi — Oh Isten, legszentebb valóság, hogy nézhetek-fel Te reád, hogj reménjlhetem a legfőbbet? Csak a* tiszta sziviíek látnak-meg Tégedet. Oh adjad hát, hogy tiszta szivú legyek, és foglalj-el engemet aJ Te szent Lelkednek ereje által, hogj soha meg ne szűnjek, magamat mind attól meg tisztítani, a3 mi vétkes és tökéletlen. Úgy kívánok belépni az uj esztendőbe, mint uj és jobb ember; tiszta szívvel kívánok az életen által menni. Boldog leszek, ha g jozedelmeskedem ; boldog, ha szent czélomat elérem ; boldog, ha én is eggjkor mosolyogva mondhatom barátimnak halálos ágyamban: Boldogok „ aJ kiknek szívek tiszta, mert azok az Istent meglátják !

ti.

Az Akit atossdg.

Mát. 15, 8.

Ha a’ csendes magányosságban Teremtömhöz közelgetek,

S könyörgök hozzá buzgóságban,

Melly boldogságot érezek!

Melly lelki nyugalom derül,

Isten ! Királyi székedtűl!

Akkor, melly semminek tetszenek A’ földi pompák ’s örömek,

Mellyekért sokszor irigykednek,

’S rabok lesznek az emberek !

Ah! nékem legtisztább öröm,

Az Istenhez könyörögnöm.

Azért gyakran hozzád repülök Buzgóság’ szárnyán, Istenem;