Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 1. (Buda, 1828) - 10.413a
17 érzéseit ismérni, mihelyt az 6 utóbb felébredő értelme megtapasztalja a3 Jézus Krisztus4 vallásának okait és fontosságát. o Ha azt akarjuk, hogy a3 könyörgésnek a3 szívre való munkálkodása hathatós legyen, tehát ne legyen az mindég és minden nap ugyan azon könyörgés. Soha se legyen az, az emlékező tehetség3 játéka, hanem szívből, és teljes eszméletből származzék. Mert a3 mit eggyszer az emlékező tehetség megkapott, azt a száj könnyen elmondhatja, a nélkül, hogy a3 mellett a3 lélek jelen volna. Mit? hát nem Isten-csúfolás-é az, midőn O vele beszéllesz, a3 nélkül, hogy Ő róla gondolkoznál? Az áhítatosság eltűnik, midőn az elme széllyel jár, pedig ez a3 széllyel vonattatás sokszor akaratunk ellen előáll, ha a3 lélek elmélkedésre és íigyelemre nem serkentetik! Eggy magános buzgó gondolat az Istenről, eggy néma fohászkodás O hozzá, többet ér eggy buzgóság nélkül való könyörgésnél. Ha az atya és anya nem képes, vagy nem alkalmatos mindenkor arra, hogy a3 maga tulajdon szivéből könyörgést formáljon, a3 szerént a3 mint azt mindenkori érzései magokkal hozzák ^ tehát nem vagyunk hijjával az érdemes, kegyes és lelkes férjfiak által Íratott derék Könyörgéses könyveknek. Ezek megkönnyítik és megszépítik az Ő gondolatjaiknak kelJemetességek és erejek által a3 mi áhitatosságunkat. Az Ő érzéseik a3 mi érzéseinké, az Ő gondolataik a3 mi gondol at jainká válnak. A3 mi atyánkfijainak és házunk3 tagjainak kerületében tett közönséges könyörgés egy szép után - hangzást hagy hátra a3 mi lelkűnkben. Magányosan is fogunk még titkon némelly eggyes lassú kéréseket a3 mindentudó Isten eleibe terjeszteni, a3 ki ismeri szivünk3 állapotjátj és annak szükségeit. I. Rész. s A’ dhitaiosság.
