Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 1. (Buda, 1828) - 10.413a
18 Ugyan azért szép dolog az, ha a* hegyes anyák jókor el-kezdik gyermekeiket arra tanítani „ hogy szabadon az Ö szivekből az Istenhez eggy- nehány szavakból álló könyörgést bocsássanak; de nem .valami könyv nélkül megtanult beszédet, hanem saját érzéseknek kifejezését. Semmi sem lehel eggy anyára 3s eggy atyára nézve szivreliatóbb, mint mikor az Ö gyermekek estve az Istenhez csak eggyetlen eggy kérést is rebeg ; mikor eggybekó- csolt kezekkel csak eggynehány szót is szóll az ö mennyei Atyjához. Mindazáltal nem a3 csupa könyörgésben határozódik a3 keresztyén háznépeknek házi áhítatos- ságok; vágynak számtalan alkalmatosságok az Isteni tiszteletnek keilemetes egyiigyüségben való gyakorlására. E3 végre nem szükséges, hogy az ember az Isten3 nevét szüntelen és minden alkalmatossággal a3 száján pengesse. Ez az Uram,! Uram! mondás, valamint minden egyébé utoljára csupa szokássá válhatik, a3 mi mindenkor ártalmas. Mikor munkálkodunk egészen a3 munkának, mikor foglalatoskodunk vagy valamit teszünk,akar házunkban , akar házunkon kívül, egészen azoknak , de mikor könyörgünk is, egészen a3 könyörgésnek szenteljük magunkat. Az emberi lélek nagyon határok közzé van szorítva, Js ugyan azon pillantatban nem ügyelhet sok tárgyakra, és mikor a* házi dolgokat űzi, nem szentelheti magát a3 mennyeiekre. Az Isten* nevének szüntelen való emlegetése bizonyos tekintetben megszentségtelenitése annak. A3 finomabb érzésű Keresztyének éppen olly gondosan kerülik ezt, mint a3 Zsidók, kik az o részekről as Jehova? nevét sokkal szentebbnek tartják, hogy sem mint azt földi ajakakkal való kimondás által meg-szentségtelenítenék. Emlegessük az Isten helyett a3 Természetet, vagy az örök gondviselést. A’ házi áhitatosság.
