Koszta József: A keresztény vallástudomány kátechizmusa (Brassó, 1846) - 10.400

00

Monda néki Jézus: Ismét megvágjon Írva: ne kisérésed a’ te Uradat Istenedet. Sir. 3, 27. 28.

Bűzd. péld. Jézus, Máté 8, 23—27. 10, 18. 19. 20. Pál Apóstól. Ap. cs. 27 egészen 28, - 1—6. Dániel az oroszlán veremben. Dán, 6 r. —

Senkit Isten el nem bágy, A’ ki benne bízik, Bátor nyavalyája nagy, De el nem es- hetik; Az Ur az ó híveit őrzi ’s vigasztalja, Sziveknek kivánságit Itt és ott megadja. — Nóta. Szivem szerint kívánom. —

135., Miben helyheztetődik az Isten eránt valóhá- ládatossa'g ?

Az Isten eránt való háládatosság abban helyheztetődik, ha kegyes gyermeki érzéssel és indulattal fogadjuk és éldeljük a’ mennyei atyától vett jő tetteket és adományokat, sőt a’ szenvedéseket is és azokkal bölcsen mennyei adójának dicsőítésére élünk.

Efes. 5, 20. Hálákat adván mindenkor mindenekről, a’ mi Urunk Jézus Krisztusnak nevében, az Istennek és az atyának. 106 ’Sóit. 1. Dicsérjétek az Urat, mert jó; mert örökké vagyon az ö irgalmassága. Sir. 50, 24.

136., Hogy lehetünk az Isten eránt háládatlanok 1

Háládatlanok vagyunk az Isten eránt, ha

jóra tzélozó szent akaratja ellen cselekszünk; de kiváltképpen, ha a’ mennyei atyának áldásait illőleg nem becsüljük, roszra fordítjuk, vagy annak szemzőjéről elfeledkezünk.

137 ’Sóit. 1, 2. Áldjad én lelkem az^Urat: és minden belső részeim az ő szent nevét. Áldjad én lelkem az Urat, és el ne felejtkezzél semmi jótéteményeiről.

Bűzd. péld. Jézus, Máté 26, 26—30. Pál. Rom. 11, 33—36. Kol, 1, 12—14. Dániel, 1 Kron. 30, 10—14.