Koszta József: A keresztény vallástudomány kátechizmusa (Brassó, 1846) - 10.400

«1 137., Mit értünk az Istennek imádása alatt f

Az Istennek imádása alatt értjük mi a’

legkegyesebb gyermeki szeretet’, tisztelet' és bizodalom érzeteinek kijelentését, mellyeka* legbuzgóbb áhitatossággá válnak az imádságban és az isteni tiszteletben.

138., Mikor imádkozunk?

Mi imádkozunk, mikor az Istennek atyai segedelméért könyörgünk, ótet dicsérjük és dicsőítsük, és a’ ránk halmozott áldásokért hálákat adunk.

139., Miért folyamodunk az Istenhez a* mi imádságunkban?

Az Istenhez folyamodunk a’ mi imádságunkban, mert d teremtoje és ura e’ világnak, az embereknek közönséges atyja a’ Jézus Krisztusban, minden szükségeinket 6 ismeri legjobban, és földi sorsunkat ö igazgatja leg- bolcsebben.

140., Miilyen érzeménnyel imádkozzék a’keresztényember ?

A’ keresztény ember annak érzetében, hogy a’ Jézus által az Istennek fiává, az Istennek örökkössévé fogadtatott, imádkozzék a’ Jézus nevében lélekben és igazságban, Id- vezitőjének követésre méltó példája szerint buzgó áhitatossággal, 's gyermeki bizodalom- mal minden szópompa és szinmútatás nélkül.

Máté 6, 7. Mikor pedig imádkoztok, ne legyetek sok beszédűek, mint a’ pogányok, kik azt állítják, hogy az ő sok beszédek által halgattatnak-meg. Efes. 6, 18. Minden kéréssel és könnyörgéssel könyörögvén mindenkoron a’ szent léleknek. Kol. 3, 17. És valamit cselekesztek beszéddel, avvagy cselekedettel, mindeneket az Ur Jézus’ nevében cselekedjetek, hálákat adván Istennek <s az atyának őáltala.