Ángyán János: Halotti predikátziókra való rajzolatok (Pest, 1816) - 10.361

b) Az akarat. Ez is a’ léleknek egy ollyan tehettség'e , a’mi által az ember, minden más előttünk esméretes teremtésektől megkülöm- böztetödik , sőt azok felett felemeltetik. Más előttünk esmeretes teremtések munkálkodnak, rész szerént, minden reá való eszmélés nélkül azon változhatatlan Törvények szerént, mellyeket a’ Teremtő Böltsesség kezdetben eleibek kiszabott, és beléjek adott, mint a’ nap, hóid, a’ tsillagok.’s a t. Rész szerént azon természeti ösztönök indítása szerént, a’mellyek beléjek , épen ezen mindenható kéz által plántáltattak, mint az oktalan állatok. — Az igaz hogy az ember is, mint a’ testes világnak egy része - alatta van ezen törvényeknek - ö benne is megvagynak ezek az ösztönök ; hanem ezek mellett - van ebben szabad akarat is, vagy, van az ö lelkének egy oly nemes tehettsége mely szerént, ö, tulajdon belső érzése’tanúbizonysága sze« rént, több lehettséges dolgok közzül választhat magának. •— Megmarad a’ lélek a’ halálban - az az, megmarad ennek akaratja, még pedig úgy, hogy a’ minek akarását itt e’földön megszokta, a’ síron túl is azt fogja ez akarni. — A’ ki itt mindenben - a’ jót, az igazságot, a’ ditséretest akarta; ott is ezt fogja az akarni; a’ki ellenben itt az igazságtalanság’ a’ gonoszság’ és az utálatos dolgok’ akarásában gyönyörködött - ott is ebben fog az gyönyörködni. Igen megtsalod hát ember magadat a’ ki igy gondollíQdol: Minek