Ángyán János: Halotti predikátziókra való rajzolatok (Pest, 1816) - 10.361

szegezném, mig e’ földön élek, az én akara­tomat ellenek az én kivánságimnak , indula- timnak, és hajlandóságimnak; minek táplál­nám magamban az ezek közt való sziinetlen tusakodást és hartzot; elég időm, és kön­nyű módom lesz nékem ere nézve , és ebben, akkor, majd midőn testem halálában, tes­temmel együtt a’ kívánságok , és indulatok- is a’ porba temettetnek — könnyű lesz né­kem majd ekkor azt akarni, a’ mit az én Teremtöm akaratja kíván — mert a’te aka­ratod’ készsége nem marad el tőled , által kí­sér az - az örökkévalóságba is. «— Tudod - nehéz az embernek - tsak aról is elszoktatni, a’ maga akaratját, a’ minek akarását gyer­mekségébe megszokta ; mit gondolsz hát aról, a’ mit egész életedben akartál — azt mondja az Idvezitö Márk. X: 25* könnyebb a tevének a tö fokén által menni, hogy nema' gazdagnak litert országába bérnenni. Nem úgy szóll itt az Idve­zitö a’ Gazdagról, mint Gazdagról, hanem úgy mint ollyan állapotban élÖ emberről, a’ kinek akaratjának tárgyai egyedül a’ földi jók voltak , a’ ki e’ szerént hozzá szokván , ezek’ gyűjtése’ akarásához, lehetetlen hogy alkalmatos legyen annak az Isten’ Országá­nak bírására, és az ahoz illő boldogsággal való elésre , a’ hol az ö akaratja illyen tár­gyakra nem talál. — (Könnyű ezt az akarat’ egyéb készségeire is alkalmaztatni.’) c. Ä lelki esméret. Lelki esméretnek ne­vezzük a’ léleknek azt a’ tehettségét, mely

Next

/
Oldalképek
Tartalom