Ángyán János: Halotti predikátziókra való rajzolatok (Pest, 1816) - 10.361

Nem vesztenek hát a’ jó emberek sem­mit is, mikor meghalnak, hanem nyernek , még pedig sokat. Melly nagy oka van hát kinek kinek arra, hogy földi életében Is­ten fija’ igyekezzen lenni, hogy magát oly engedelmesnek bizonyítsa minden álla­potában, és tselekedeteiben a’ Mennyei Atya’ Törvényei eránt, mint a’ jó fijú szok­ta. Mert emlékezik minden halandóra nézve e’ miág , és ennek ábrázatja , a’ ki pedig az Isten- tien akaratját tselekszi, őrökké megmarad 1. Jón. Ili 17. Alkalmaztatás. Megítélhetitek ezekből szo­morú Felek! mitsoda állapotra tette által, ezen Keresztyén Férjfit (AszszonytJ az ö ha­lála. Ha itt, úgy viselte magát mint Isten fija, ha az ö Mennyei Attya’ akaratja tsele- kedésében hűséges vólt, most is Isten fija maradt <!> nem ment ki ennek a’ halhatat­lan Atyának Országából, tsak egy más Tar­tományába ment által annak, a’ kinek Há­zában sok hajlékok vágynak, elérte ezt a’ nyereséget, a’ mellyet ígér az Apostol a’ letzkében az Isten minden fijainak. Legye­tek — ti is Isten fajai, hogy majd egyszer ö vele ismét öszve találkozhassatok — a’ min­den emberek köz Attya örök Országában ■— Amen. — i6 — IV.

Next

/
Oldalképek
Tartalom