Ángyán János: Halotti predikátziókra való rajzolatok (Pest, 1816) - 10.361

*5

a’ jó embereknek. Az Evangélisták írásai- ban ugyan le vágynak írva a’ Jésus Krisztus* munkái , tselekedetei , és azok a'történetek, a’ mellyeken ő születésétől fogva egész menybe meneteléig keresztül jött: leírják ezeknek okait az Apostolok; mindazáltal, hogy ezekre nézve sok van még ollyan, a’ mithomáj, általhathatatlan homáj takar el a’ halandók elöl, azt már Sz. Pál Apostol is megesmerte, még pedig magáról is 1. Kór. XIII: 9. 12. „ Must rési szer ént vagyon bennünk az esméret, most látunk tükör által, és homájos beszéd által. ” Még ma is igaz az , mi rólunk is, a’ mit mondott maga a’ Krisztus Tanítványinak Ján. XIII, 7. „ Azt, a’ mit én tselekszem, mostan ti nem tudjátok. ” Tsak erre az eggyre: Miért engedte meg a’ gondviselés , hogy azzal, a’ ki, az egész népnek örömére, az az, az egész emberi Nemzet, javára született, a’kinek élete igy iratik le ; széllyel járt, és jól tett mindenekkel, a’ kinek még az ö ellensége is semmi igazságtalanságot, szemére nem vethetett, sőt a’ ki Isten hja vólt, hogy ezzel mondom, az ő véle együtt élt’Sidók , oly méltatlanéit, háládatlanúl bánjanak; kitsoda az, a’ ki tökéletesen megfelelhetne. Hát azt — miben áll most az Ö ditsössége, ki tudja megmondani? Mitsoda nagy nyereség hát az, hogy, a’ halál semmivé teszi azt a’ takarót, a’ mely őtet, a’ mi halandó szemeink elöl eltakarta, hogy el fog ekkor töröltetni a’ rész szerént való esméret, hogy meglátjuk ötét úgy, a' mint vagyon.