Ángyán János: Halotti predikátziókra való rajzolatok (Pest, 1816) - 10.361

közt azok, mellyeket nem magok okoznak magoknak, p. o. az ollyanok, mellyeket né- mellyek születésektől fogva szenvednek. Az illy énekről kérdi, még a’ Kegyes is, bárha nem békételenkedő hangon is azt a’ mi van a’ Letzkében: Miért ád az Isten a’ nyomorultnak világosságot ?

Ere a’ kérdésre akarok én ezen *— szomorú alkalmatossággal valamit felelni, — azoknak megnyugtatásokra, a’kikben - ezen meg- hólt nyomorultnak látására, az említett kérdés és gondolat, meglehetett —

Szántszándékkal mondám K ! ezt >— hogy valamit akarok ezen kérdésre felelni; — med ere — ugyan egy halandó, soha megelégitő feleletet nem adhat. Bizony, ha valahol, itt szólhatunk igy , Szent Pál Apostollal Rám. XI: 33, 34. Öh Isten böltsességének és tudományának mélységes gazdagsága , mely igen megtud- hatatlanok az ő Ítéleti, és végekre mehetetlenek az <5 utai! Ki mehetett végére az Ur akaratjának, vagy ki vélt néki tanátsosa ? — Itt kell megval- lanunk , ha valahol, hogy 1. Kor. XIII: 9. _v. szerént, részszerént vagyon bennünk az ésméret. — Tsak a’ földi Atya' tzéljait sem látja által az ö gyermeke; tsak egy világi Uralkodó végeit sem esmeri az ö alattavaló, mivel nem esmeri ö az egészszet - és ennek függését — ’s a’ t. Tsak a’ látható természetnek sem járhatunk végére; mennyivel - kevésbé hathat bé a’ mi látásunk a’láthatatlanok országába — ? ’s a’ t.