Ángyán János: Halotti predikátziókra való rajzolatok (Pest, 1816) - 10.361

lelkem esmérete bizonyságot tesz nékem; hogy ezt nem fordítottam roszsz végre , nem ástam el a’ talentumot , mellyet rám bíztál, hanem a’ te kegyelmed által, kereskedtem azzal —! Sok jókban volt nékem részem; mind azokban a’ te Atyai Gondoskodásidat vettem eszembe ’s a’ t. sokak voltak az én kötelességeim ;— mint Embernek , mint Polgárnak, mint Igazgatónak, mint Szülének, mint Barátnak , mint Atyafinak ’s a’ t. kötelességei ; - tudom hogy hibáztam mindezekre nézve, de a’ te segedelmed által hűséges igyekeztem bennek lenni •— Sokak voltak a’ szenvedé' sek ’s a’ t.

3. Az Istennek tzéljui, az Istennek jóvólta is sokkal hathatósabb vigasztalást ád a’ kegyes öregnek , mint az élet’ egyéb részét töltőknek. Sokkal több jókban részesült az illyen, mint egy ifjú, sokkal világosabban általlát- ja hát ö, mely jó Attya neki az Isten —* és ebből mit hozhat ki P nem ezté ? hogy ez a’ jó Atya, az ő öregségében sem hagyja el őtet. — így szóll - ez: Az a’ jó Atya, a’ ki eddig ennyi jóval volt én erántam,* tudom, most sem tagadja meg tőlem az ö segedelmét ’s a’ t.

4. Azoknak az embereknek is látása, a, kik fi tőle vették az ö életeket, jó neveléseket, és ez- zel együtt az <3 boldogságokat, hathatós vigasztalást adhat a’ kegyes öregnek ; - ha tudja azt - hogy - ere nézve semmit, a’ mi tőle kitelhetett, einem mulatott. Látja ez, hogy