Tóth Ferentz: Homilétika (Győr, 1814) - 10.247
Az.Oráldsról,vagy a’ Predikátzio Elmondásról. ig$ CXXXIV. §. A' Predikdtzió hofzfzúsdga, vagy rövidségé. A’ Predikátziónak sem hofzfzúnak, sem rövidnek nem kell lenni. Ha nagyon r'övid; úgy abban a’ Materia nints tökélletessen, es illendőképpen előadva, — ’s a’ Hallgatók sem elé- gefznek-meg sok helyen a’ rövid Predikátzióval : jóllehet a’ jó Tanító, egy fertály alatt többet tanít , mint a’ rofzfz két órái^. — Ha nagyon hojz- Jzú, úgy elfárad a’ Hallgató’ ligyelmetessége, és annál fogva sikeretlen lefzfz a’ tanítás , — de az öregeket-is tekintetbe kell venni, — és utoljára, itt-is igaz sokfzor az a’ Példabefzéd: sok fzónak sok az alja. A’ rendes Predikátzió- nak tehát nem kell soha három fertálynál tovább tartani, úgyhogy az egéfz Isteni tifztelet mintegy öt fertályig nyúljon. Vagy még e’jobb mérték lefzfz ; Akkor vessen véget a’ Tanító Predikátziójának. mikor még a’ Hallgatók’ íigyel- metessége nem únatkozott-meg, és még kívántak volna többet-is hallani. így a’ jövő Vasár- nap’-is figyelemmel hallgatják Őtet. II. SZAKASZ. Az Orálásról, (Declamatio) vagy Elmondásról. CXXXV. §. Miien áll aJ Tanítónak kiilso Ekesfzóllása ? — Mi az Ordldsd — a’ hangnak ereje. Minekutánna a’ Prédikátor jól elkéfzítette , és könyv nélkői meg-is tanúlta Predikátzióját: fzükség azt már el-is mondani. Hogy pedig a’ N 2