Tóth Ferentz: Homilétika (Győr, 1814) - 10.247
IÖ6 Az Oráldsvól, vagy Predikátzió jól, és illendően raondódjon-el \ tehát abban főképpen vigyázni kell. i) A’ hangra, vagy a’ befzéd’ illendően való hordozására*, 2) . Az Actióra : — ezen két dplgokból áll az Orátornak külső ékesízóllása. Az Orátornak az a’ foglalatossága, midőn Ó a’ már fzókban befoglalt gondolatit, és indulatit, tifzta, érthető, kellemetes, és a’ dologhoz illendő hanggal közli a’ Hallgatóival, neveztetik Uralásnak , vagy Deci am átlón ah. JVlelly nágy ereje legyen a’ hangnak az ember gyönyörködtetésére, és megindítására, meg- tetfzik az éneklésből, mellyben az örömet, fzo- morúságot , kétségbeesést , legérzékenyebben és legterméfzetibben lehet előadni , — annyira, hogy sirnak , és elájúlnak sokfzor a’ Hallgatók tsak a’ tsupa hang’ hallására. így a’ Concertek- ben hanggal jádzák-ki a’ barátnak barátjától , sőt egefz Társaságnak egymással való befzel- getését. Ugyan itt az afzfzonyi há’sártoskodást, makatsságot, — a’ Férj flak’ kevélységét, fze^ lességét, — a’ fzeretők’ fzerelmeskedéseiket, ólly eleven adják elő tsupa hanggal, hogy Xantippét Sokratessel vefzekedni , Abelárdot Helóizzel fzerelmeskedni képzelhetni. CXXXVI. §. Mi kívánt at lk-m eg az Orátorban magában, hogy jól Ovdlhasson ? Szükség, hogy az a’ ki jól akar Orálni, bizonyos terméfzeti tehettségekkel bírjon. Nevezetessen bírjon a) Jó Orgánumokkal, vagy a’ befzéd’ miv- fzereivel, és kivált erős, és egészséges mellyel. ■— Innen a’ hektikások, dadogok, hebegő nyelvűek , ne legyenek Prédikátorokká. b) Légyen hangváltoztatásra alkalmatos be- fzédbeli tehettsége, meliyet pallérozni lehet, az Éneklés, a’ musikábau való maga gyakorlás ,
